Tasmina Perry: A család barátja



Szokás szerint a hardcore sznobok, valamint a görcsös álértelmiségiek nem fognak velem egyetérteni, amikor azt mondom, hogy Tasmina Perry könyveinél kevés jobbat lehet találni, ha az ember kikapcsolódásra vágyik. 

Kikapcsolódásra, olyan igazira. Amikor nem zavar senki, éppen nyaralunk vagy esik az eső a hétvégén, mi pedig éppen elégszer váltottuk már meg a világot ahhoz, hogy egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Nem vágyunk gondolkodni, koncentrálni, nem hiányzik más, csak a kedvenc italunk és egy jó könyv. Perry pedig pontosan tudja, hogyan kell azt megírni. Annyi csillogással, hogy ne legyen nevetséges, épp annyi feszültséggel, ami még nem zaklat fel túlságosan, ám pontosan annyi fordulatot beleszőve, hogy eszünkbe se jusson letenni a regényt.

'A család barátja' a nyár, a nyárutó és az esős esték egyik kedvence lehet. Hétköznapi problémákat boncolgat, nem hétköznapi köntösben. Mindannyiunk számára ismerős lehet az alaphelyzet: adott két gyerekkori jóbarát, akik felnőtté válva elsodródnak egymás mellől. Az egyikük egyetemre megy, jó barátságokat köt, keményen dolgozik a céljaiért, és nagy adag szerencsével egyre közelebb kerül hozzájuk. A másikuk pedig nem tanul tovább, beleszeret a rossz pasiba, bántalmazó kapcsolatból fiatalon szül egy gyereket, akinek az eltartásával rá háruló terhek örökre meghatározzák az életét. Így marad a külvárosi virágboltban, ahol keres éppen annyit, hogy megéljen a kislányával, de annyit már sosem, hogy tanulásra is jutna belőle. Innen, a lakótelepről nézi végig, ahogyan Amy, az egykori barátja egyre magasabbra tör, egészen az egyik divatmagazin irigyelt főszerkesztői posztjáig, saját jogon lesz gazdag és elismert, hozzámegy egy jó házból való, szépreményű és jóképű férfihoz, a kislányuk pedig tündéri. Hatalmas a szakadék a híresek és gazdagok világa, valamint a kültelki lakónegyed között, ahonnan Karen távolról szemléli a csillogást. Az  ottmaradtak, a lemaradók örökre dühösek lesznek arra, aki kitört közülük, hiszen akár ők is lehettek volna "ilyen szerencsések", ha nem lusták rengeteget tanulni, dolgozni, és ha felelős döntéseket hoznak, talán rájuk is mosolyoghatott volna a szerencse. De nem tehette, hiszen a szerencse azokat keresi, akik felkészülten várják a lehetőséget. Így marad az irigység, a düh, a harag.  Aki pedig elment, kitört, felemelkedett a társadalmi ranglétrán, az örökre küzdhet a lelkifurdalással: tehetett volna többet, törődhetett volna jobban az egyikori barátnőjével, annak gyerekével. De olyan nehéz segíteni valakin, aki ennyire más, mint amivé Amy vált. Karen harsány, közönséges, iskolázatlan, és teljesen más problémákkal küzd a hétköznapokban. A két barát világa egyszerűen túl messzire kerül egymástól ahhoz, hogy lehessenek közös dolgaik. 

Azonban a múlt a legváratlanabb pillanatban képes az ember után nyúlni. Mint derült égből villámcsapás, úgy jelenik meg az egyik nap Karen, hogy gyakornoki állást kérjen a lányának Amytől. Ő pedig, miért is ne tenné meg ezt a kis szívességet egy régi barátnak?  A bonyodalmak azonban itt kezdődnek. Josie valahogy mindig jókor van jó helyen, old meg varázsütésre lehetetlen helyzeteket, áll készen a balesetet szenvedett bébiszitter helyett elutazni egy nyaralásra Amy családjával, sőt: túlságosan kéznél van  akkor is, amikor Amy férjéről vagy előléptetéséről van szó. Az asszonyt egyre jobban eltölti a paranoia, ám van-e oka gyanakodni? Áll-e valaki a rejtélyes egybeesések mögött? Vajon valóban Josie a felelős mindenért? 

Valódi izgalmat, igazi borzongást, és éppen annyi glamourt kapunk ezúttal is Tasmina Perrytől, amennyire a szívünk mélyén mindannyian vágyunk. 


Első mondat:
"A fényképalbum lehúzta a kezét."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések