Dean Burnett: Az idióta agy



Avagy miben töri a fejét a szürkeállományunk?

Nagy rajongója vagyok az olyan, a nagyközönségnek szóló tudományos vagy ismeretterjesztő könyveknek, melyek szerzője nem áll a saját hatása alatt, és nem célja az olvasót önnön nagyszerűségéről meggyőzni. Az ilyen könyveket mindannyian ismerjük: gyönyörű, cizellált mondatok tobzódnak bennük, egymásra halmozott, lehetőleg latin nyelvű terminus technicusokkal, és egy dolog jellemzi mindet: az olvasó tíz perc után lendületből dobja be egy sötét sarokba, hogy onnan a következő nagytakarításkor kerüljön elő.

Nos, az "Az idióta agy" a legkevésbé sem ilyen kiadvány lett. Sőt! A szerző deklarált célja szórakoztatva átadni a nagyközönségnek mindazt, amit a tudomány mai állása ismer, ismerhet az agyunk működésével kapcsolatban. Mindeközben nem tagadja a hiányosságokat vagy a tudományterület változékonyságát sem. Ám ami minden jellemzője közül alegfontosabb: szórakoztat! Nagyon. Ez egy kifejezeten vicces könyv, rólunk, az agyunkról, és annak gyarlóságáról. Hiszen minden előfeltevés dacára, az agyunk, ez a javarészt feltérképezetlen, bonyolult szervünk bizony csöppet sem tökéletes. Gondoljunk csak arra, hogy mennyivel hamarabb telik meg a hasunk, minthogy jelezné ezt nekünk! Vagy lássuk a memóriát: bemutatkozáskor ki ne felejtette volna el azonnal a neveket, hogy utána kínos heteket vagy hónapokat töltsön azok kiderítésével. Esetleg azzal, hogyan szólítsa meg az illetőket anélkül, hogy a neveket kellene mondania. Innen nézve az agy kreativitása persze határtalan. 

Ám ez az agy az, amelyik átírja az emlékeinket a saját javunkra, ő okozza a jetleget, de azt sem érti mindig, hogy mi történik, ha mondjuk vonaton utazunk. Törekszik arra, hogy folyton rettegjünk, ez a túlélésünk egyik záloga, de arra nem mindig képes, hogy vitákat nyerjünk, még akkor sem, ha éppen mi vagyunk a legintelligensebbek az adott társaságban (elvégre ki más is lehetne, nem igaz?).

De megtudhatjuk azt is, hogy tulajdonképpen mi a helyzet az intelligenciával, és az IQ tesztek miért nem mutatnak releváns tényeket rólunk. Kitér a mentális betegségekre, de arra is, hogy miért választunk meg oly sokszor idiótákat vezetőnek.

Egy szó, mint száz: okos, vicces, végtelenül érdekes és egyben szórakoztató könyv ez rólunk, nekünk, értünk, Dr. Dean Burnett neurobiológus, oktató és blogger tollából. A "lenyűgöző, ám kicsit hülye" szervünkről. 

Első mondat:
"Ahogy szinte minden szociális interakciómat, e könyvet is aprólékos magyarázkodással kezdem."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések