Laura Marshall: Ismerősnek jelölt



Louise korunk tipikus nője. Sikeres belsőépítész, saját vállalkozást vezet, neveli tündéri  kisfiát. Küzd mindazzal, amivel egy harmincötön túli nőnek meg kell harcolni a manapság, a túlélésért a munkában, a boldogságért a magánéletben. Szerzett már hűséges, gazdag ügyfelet, és hagyott el kevésbé hűséges férjet. Az élet akár szépnek is lenne mondható, minden küzdelmével és örömével, ám a sors már csak olyan, hogy közbeszól, mielőtt túlzottan elkényelmesednénk. 

Louise üzenetet kap a Facebookon, pontosabban egy értesítést: "Maria Weston ismerősnek jelölt".  Ezzel a mindennapos esettel nem is lenne semmi baj, hiszen milliók jelölnek be másokat nap, mint nap, és mindig öröm régi osztálytársakról hírt hallani.  Az egyetlen probléma azonban az, hogy Maria huszonöt évvel ezelőtt, az érettségi banketten meghalt. 

Lehetne ez egy hátborzongató, ostoba tréfa is, amin hősnőnk könnyedén átléphetne, a reakciója azonban az irracionálisan eltúlzott zavarodottság és rettegés. Hogy miért? Mert szörnyű titkot őriz, ami immár huszonöt éve mérgezi a lelkét, és hatja át minden döntését. A félelme akkor hág tetőfokára, amikor meghívót kap a huszonötéves, jubileumi évfolyamtalálkozóra, és a halott Maria  is érdeklődni kezd az ezzel kapcsolatos terveiről. Kezdetét veszi a vesszőfutás a józan ész megőrzéséért, a fia, Henry megóvásáért;  felszínre kerül minden titok a múltból. 

Marshall könyve ízig-vérig a máról, a mának, a mai olvasónak szól. Azoknak, akik a nyolcvanas-kilencvenes években jártak középiskolába, és ma dolgozó emberek, akik nem tekintenek vissza felhőtlen örömmel az iskolásévekre. A korra, amiben még nem volt internet, de létezett a mobbing, csak iskolai bántalmazás helyett szívatásnak nevezték, de egyetlen országban sem volt bűncselekmény. Az emberek túlnyomó többsége őriz olyan kínos vagy egyenesen rossz élményt az iskolai éveiből, amit bár legszívesebben elfelejtene, gyökeresen formálta a személyiségét, a döntéseit,  és így a mindennapjait is. Azokat a mindennapokat, melyeket már online (is) élünk, és ebben a második valóságban is végig kell harcolnunk. Eltűnni szinte lehetetlen, és  a digitális lábnyomunk ott van mindenhol. A külvilág, az ismerőseink pedig folyamatosan szembesítenek minket a félelmeinkkel, a rossz emlékekkel, a kisebbrendűségi érzéseinkkel. Hiszen a második valóságban, a Facebookon és az Instagramon mindenki élete  irigylésre méltó, sőt: ott az csak igazán! A másik mindig izgalmasabb életet él, szebb, karcsúbb, sikeresebb, és ... a másik mindig ránk is talál, ha akar. 

A könyv egyszerre szembesíti az olvasót rovott-terhelt múltjával, és a jelen szorongásaival, miközben -mi tagadás-, időnként a frászt hozza az emberre. A csattanó pedig kiszámíthatatlanul, és valódi meglepetésként érkezik el az utolsó lapokon, azonban csak megoldást kínál, de nem hozza el a feloldozást, sem hősünk, sem pedig az olvasó számára. Igazán izgalmas olvasmány, és egyben pihentető kikapcsolódás egy estére. Nagy előnye, hogy szórakoztat, de nem buta, és csak annyira akar tanulságokkal szolgálni, amennyi a thriller műfajába még éppen belefér. Apropó, thriller: a regény erénye a hétköznapisága. Akár veled is történhetett volna mindez, olvasó, és éppen emiatt könnyen átélhető, átérezhető, izgalmas a történet.

Azt pedig külön köszönöm a 21. Század Kiadónak, hogy mindig jó fordítókat alkalmaz. Jelen esetben Alföldi Zsófiát. 

Első mondat:
"Az email időzített bombaként landolt a laptopomon: Maria Weston ismerősnek jelölt a Facebookon."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések