Jodi Picoult: Ítélet



Avagy "De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat", azaz "strigákról pedig, melyek nincsenek, semmilyen vizsgálat ne tartassék".

Boszorkányok igenis léteznek, tartja a mondás, és nem is téved nagyot. Az idők kezdete óta vannak emberek, kívülállók, akik a maguk kezébe akarják venni a sorsukat, nem hisznek az intézményesült rendszereknek, és független tudást halmoznak fel. Az, hogy ez a tudás vélt-e vagy valódi, és mire kívánják felhasználni, az egy másik kérdés.  

Az Egyesült Államokban ennek hírhedt példája a salemi boszorkányperek néven hírhedté vált persorozat, mely Salem városában, 1692-ben vette kezdetét, egy éven át tombolt a környéken, és több, mint húsz halálos áldozatot követelt. A puritánok lakta vidéken, unatkozó, frusztrált kamaszlányok próbálgatták a karmaikat, és hívták fel magukra így a figyelmet, tömeghisztériát gerjesztve, kivégzéseket okozva. Ez a rettenetes év azóta szimbólummá vált: jelképévé mindannak, amire a szalmabábharccal megalapozott tömeghisztéria képes, meg persze, félresiklott gondolkodású, elnyomott tinik, ha megízlelik az így megszerezhető hatalmat. 

Salem városa azóta is lakott, és ide helyezi az Ítélet című könyvében  Picoult a regénye cselekményét. Jack St. Bride, a valamikor középiskolai tanár ide érkezik meg, hogy a világ elől elbújva mosogatói állást vállaljon, és váratlanul szerelembe essen a főnöknőjével. Ez eddig hétköznapi eset is lehetne, azonban nem csak ők vannak ebben a szerelemben. "Ott van" az asszony elhunyt tinédzserlánya, pontosabban az ő emléke, Jack rovott múltja, és az érzelmileg félresiklott salemi kamaszlányok egy újabb generációja, akik hatalmat követelnek maguknak. Ebből a rossz elegyből nem sülhet ki semmi jó. Alig néhány hónap elteltével az amatőr boszorkányok csoportjának a vezetője, Gillian, aki nem mellesleg a város leggazdagabb, és legbefolyásosabb, legfeddhetetlenebb emberének a lánya, erőszakkal vádolja meg Jacket.  A vád egyértelműen badarság, de a város tulajdonképpeni hűbérurának kislánya mellett egy emberként áll ki a rendőrség, és a lakosság. Az sem szolgálja az ártatlanság vélelmét, hogy az egykori tanár jelenleg éppen azért éttermi mosogató az Isten háta mögött, mert korábban 8 hónapot ült (vádalkuval), egy tanítványa szexuális zaklatása miatt.

Van-e kiút ebből a képtelen helyzetből? Hihetünk-e egy embernek, ha nem szól mellette egyértelmű bizonyíték? Mindenható-e az alibi? Meddig tart egy nő szerelme? Hová vezet a tömeghisztéria, és milyen gyorsan mondunk ítéletet mi magunk is embertársaink felett? És a legfontosabb kérdés: milyen sérülések vihetnek rá egy gyereklányt, hogy ilyen módon próbálja magára felhívni a figyelmet? Vajon mindig látjuk a teljes képet, vagy elhomályosítanak az előítéleteink? Minderre keresi a  választ Jodi Picolut az 'Ítéletben', abban a regényében, mely az eddigi legfelkavaróbb véget tartogatja olvasói számára. 

Idegombolom az elmaradhatatlant a végére: Babits Péter újra értő kézzel nyúlt a szöveghez, a tőle már-már megszokott, kiváló fordítással kényeztetve el az olvasót. 

Első mondat:
"Néhány mérföld után Jack St. Bride eldöntötte, hogy feladja korábbi életét." 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések