Görög Ibolya: Summa summarum



Egyszer régen, egy főiskolás lányban hatalmas tudásvágy égett.  Tudni szeretett volna a világ dolgairól, lehetőség szerint mindent, ami csak hozzáférhető. Így esett, hogy egy könyvárusító bódéban a kezébe akadt Görög Ibolya legelső, őskiadású könyve, hogy azután rongyosra olvassa azt a következő években. Nem volt a szerzőnek olyan könyve, amit ne vett volna meg, és ne forgatta volna azt hatalmas lelkesedéssel. 

Ez a főiskolás lány írja most ezeket a sorokat, Görög Ibolya legfrissebb, Summa summarum című kötetéről, és bár igyekszik elfogultság nélkül, nem biztos, hogy sikerülni fog. Talán nem is kell. Ritkaságszámba megy az a szerző, aki képes arra, hogy tulajdonképpen tankönyveket alkosson szórakoztató formában. Aki nem átall hétköznapi módon, sőt, humorosan beszélni a szakterületéről. Arról a területről, melyben a humornak valójában nagyon kevés szerep jut, sőt, a szigorú szabályok uralta rendszernél kevés kötöttebb, rigorózusabb tudomány létezik. A protokoll nem egy stand up comedy. Az etikett sem az összekacsintásról, a hátba veregetésről szól. A szerző mégis képes kitekinteni a megkövült szabályok mögül, kikacsintani az olvasóra, és azt üzenni neki, hogy a világ nem egy véresen komoly hely.

Persze, ez csak abban az esetben lehetséges, ha valaki ennyire érti azt, amit csinál. A "protokoll nagyasszonyának" szokták nevezni őt, aki az egyik legnagyobb szaktekintély a maga területén. Erről az alapról könnyű humorizálni, gondolhatnánk, holott ez korántsem így van. Talán még nehezebb emberinek lenni azoknak, akik ennyire magas szinten művelik a maguk hivatását. Ilyenkor találkozunk azokkal a saját hatásuk alá került tudorokkal, akik már szuperlatívuszokban mérik önnön fontosságukat. Hiszen ők A Tekintély

Görög Ibolya nem efelől  közelít: az ő eszköze a humor. Mint afféle, ösztönös jó tanár, pontosan tudja, hogy ez az eszköz mekkora segítség, és mekkora hatalom is egyben. Egy jó viccet, egy csattanós történetet nagyon nehéz elfelejteni, és miközben az olvasó jót nevet, esetleg elmeséli valakinek a történetet, máris célba ért az információ. A játszva tanulás nem is tanulás, sokkal inkább élvezet. Ez a titok. 

Meg persze, az önazonosság. Az, hogy miközben a szakértelemhez kétség nem fér, tud akár önmagán is nevetni, ha kell, de azt sem titkolja el, ha betelik a pohár. Nemrég egy interjúban azt mondta, hogy a humor a valódi mondanivalója, és a tudás rajta a fűszer. Lehet ebben valami. Talán nem is viselkedéskultúrát tanít, hanem magát az életet. Lehet, hogy ez a kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz. 

A Summa summarum című könyv, több, korábbi kötethez hasonlóan, sok mindenről szól, az olyan hétköznapi dolgoktól kezdve, mint egy tisztességes email megírása, a köszönés szóban és írásban, egy prezentáció megtartása vagy a diplomáciai fogadások világa. Nem ismétli önmagát mégsem, csak annyiban, amennyiben a keretek, a szabályok nem változnak. Friss, mai és új, a jelen kor emberének szól, életkori megkötés nélkül. Elfelejteti azt a nézetet, hogy a viselkedéskultúra valami olyasmi, ami a kézcsókkal együtt kiment a divatból, és ahol meg is maradt, ott molyirtó szagú, aszott vének isznak kisujj kitartással teát, miközben rosszallóan szemlélik a világot, és szidják a mai fiatalokat.

Kell nekünk ez a könyv, hogy a világ boldogabb hely legyen. Az egyetemista srácok tudjanak megszólítani egy lányt, általában meg tudjunk írni egy tisztességes levelet a szolgáltatónak, mosolyogva kívánjunk szép napot a szomszédunknak még akkor is, ha nem szeretjük, de nem is kell. Élni azonban mindannyiunknak kell, és nem mindegy, hogy milyen hangulatban tesszük azt, sőt, tovább megyek: nagyon is számít, mivé formáljuk a körülöttünk lévő világot. Ez az, amiben segít Görög Ibolya új könyve.  A bennem lakó, lelkes főiskolás lány pedig szívből reméli, hogy ez az összegzés nem lezárást jelent, nem valaminek a végét. Ugye, nem? 

Első mondat:
-Ifjúkorom hajnalán történt meg, hogy valamelyik filmszerephez meg kellett tanulnom lovagolni. (Darvas Iván: A jó modorról)"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések