Patik László: Anna, édes



Van az úgy, hogy az ember olyan könyvre akad, amit a harmadik mondat után nem tud letenni. Elsodorja a jól kiválasztott tempó, viszi magával a stílus, és miközben magában mosolyog, az aha-élmények egész sora követi egymást, lapról-lapra. 

Patik László könyve ezt az élményt adja meg az olvasójának: a szórakoztatás intelligens formáját. Valami olyat fogott meg, amit talán a mai Magyarország közállapotaira a legszélesebb körben jellemző: az ostobák kitartását. Mint tudjuk, az a legveszélyesebb párosítás, ha a hülyeség szorgalommal párosul, ennek tökéletes ábrázolása olvasható az Anna, édesben. A pitiánerség, a kisszerűség és a sötét ostobaság ül tort a jó ízlés, az értelem és a stílus hármasa felett. Abszurd, szürreális látomás a könyv a jelen valóságunkról, mindarról, ahogyan élünk, és amit gondolunk boldogulásról, közéletről, társadalmi rétegekről. 

Az Anna, édes a jelenkor kis cselédjének, a boldogulást kereső Egyszeri Ostoba Lánynak az életútját mutatja be, a tipikus húzásokon keresztül. Míg az iskolázatlan, szegény lánynak Kosztolányi korában a cselédsors jutott, addig a modern Magyarország Édes Annáját nem szolgálni küldik, de maga is a férfiak kapcája. Önmegvalósításnak álcázott sorsa nem egyéb, mint áruba bocsátása fizikai adottságainak, nehezítve egy, önmagát az ő sorsán keresztül megvalósítani kívánó, mérgező anyával. Az Egyszeri Társasházi Anya a saját életét már elrontotta, amikor hozzáment egy focistához, az agonizáló szocializmus társadalmi hőséhez, aki karrier helyett nem átallott lesérülni, így törve össze örökre a jobb sorsra magát érdemesnek tartó felesége felemelkedésről szőtt álmait. Nem tehet mást, mint elviseli a biztonsági őrként tengődő férjét, és a konyhában bontakoztatja ki nem létező tehetségét, megalkotva számos vasárnapi menüsort, a'la ahogy Bartusné képzeli.  

Tegyük hozzá, elképzelésekben Bartusné elég erős. Pontosan tudja, mire van szüksége a friss, csinos tizenhét éves lányának a társadalmi ranglétrán való előrejutáshoz: angoltudásra, divatismeretekre, pletykalapokra és egy gazdag, befolyásos férfi szerelmére. Szinte triviális a történet, nem igaz?

Patik hatásos és szórakoztató görbe tükröt  rajzol a jelen valóságunkról a sajátos Kosztolányi parafrázisában. Benne van minden, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: nősors, sznobizmus, az ostobák lélektana, a széles tömegek kivagyisága, mérgező szülök, tönkrement egzisztenciák, megtört sorsok, politika és gazdaság összefonódása. Társadalomlélektani látlelet régen volt ennyire szórakoztató, ilyen mély rétegekbe mutató. 

Minden más országban ez a könyv az abszurd humor kategóriájába kerülne. Magyarországon viszont éppen az benne az abszurd, hogy egy csöppet sem az. De humor van benne bőven, meg egy kis kifordított rögvaló is.  Valamint bizonyosság afelől, hogy a társadalmi előrejutás 2018-ban még mindig női testeken keresztül vezet könnyedén. 

Első mondat:
"Anyu rajongott Kristófért, azt mondta, a legszebb korban van, már nem csak a tesztoszteron irányítja, ami végtelenül unalmassá tesz egy férfit, hanem a szíve is."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések