Jennie Melamed: Lányok csöndje



Képzelj el egy világot, amit úgysem bírsz elképzelni. Hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy a világ összeomlott körülötted. Hogy a globális felmelegedést pörgettük annyira fel, hogy szinte lakhatatlanná lett a Föld, vagy egyszerűen elszennyeztük a vizet és talajt, esetleg csak simán egy újabb ostoba háborút növeltünk világméretűvé, az tulajdonképpen teljesen mindegy. Képzeld el, hogy a túlélők pár száz fős csoportjának a tagja vagy, és egy szigeten élsz, ahol sajátosan szervezik a közösséget. Szinte az amishok életmódjához hasonló körülmények között élő közösség tagja vagy. Képzeld azt, hogy lány vagy! 

Ebben a világban egyszerűen mennek a dolgok: a férfiak dolgoznak valami kétkezit munkát, a nők a háztartást viszik, és a gyerekeket nevelik, szigorúan kettőt, elvégre a sziget erőforrásai korlátozottak, egy túlnépesedés halálos veszedelem lenne a frissen szervezett társadalomra. Hétvégén templom. Kettőnél több nő nem jöhet össze egy helyen férfi felügyelet nélkül. Tiltják a szentnek hazu ... mondott iratok.

Azonban, mivel a körülmények középkoriak, a születésszabályozásnak is valamilyen alternatív módját kell kitalálni, így kapóra jön az, amit minden egyes alkalommal beáldozható eszközként használtak a férfiak az elmebeteg terveik megvalósításához: a nők testét. A saját lányaik testét, hiszen végső soron minden háborúban megerőszakolt nő valakinek a lánya, és a front egyik oldalán vannak áldozatok, előbb-utóbb lesznek a másikon is. 

Tehát, képzeld el, hogy lány vagy, és ebbe a világba születsz, amin kívül -azt tanítják-, nem létezik másik. Apád és közötted pedig egy, a közösség által a szent iratokba is befoglalt, megszentelt kötelék feszül, egészen addig, amíg termékennyé nem válsz. Hogy mi ez a kötelék? A családon belüli nemi erőszak. Vegytiszta abúzus, melyet kiszolgál egy egész rendszer. Az apák a gyereklányaikat erőszakolják meg, minden egyes éjszakán, akik agyát azzal mossák át, hogy ez a szeretet maga. A horror addig tart, amíg meg nem jön a menstruációjuk, hogy férjhez kényszerítsék őket, szüljenek két gyereket, és maguk szolgáltassák ki a lányaikat a férjeiknek. 

Képzeld el, hogy ebben élsz, és nincs menekvés! Hiszen ez az egyetlen világ, ami még létezik, és nem áll lángokban. Képzeld el az anyák fájdalmát, amikor megtudják, hogy lányuk születik, képzeld el a kétségbeesést és a mindennapokat, azzal a tudattal, hogy leszáll az este, és a gyermekkorú lányodat meg fogja erőszakolni a saját apja, még több százszor. Képzeld el ezeknek a gyerekeknek a mindennapjait!

Képzeld el, hogy aki szeretsz, aki az omnipotens személy a számodra, az módszeresen visszaél a hatalmával fölötted. Képzeld el, hogy nem tudod, mi a jó és a rossz a szeretetben, csak azt tudod, hogy valami nincs rendben, nagyon nincs rendben, de mindenhol ugyanezt látod, és ezt tanítják vasárnaponként a templomban is.

Ezek a lányok nem képeznek egy masszát, a sorsuk sem azonos, a látszat ellenére, hiába is kezelnék őket masszaként a férfiak. Vannak, akiket az apjuk által elkövetett nemi erőszak mellett még vernek is, vannak, akik csak a túlélésre játszanak, és vannak, akik lázadnak. A maguk módján. Ezt a lázadást egészen szívbemarkolóan és érzékletesen láttatja a szerző, amikor az egyik karaktert, akivel még meggyűlik a baja a sziget férfijainak, erővel ruházza fel. Olyan erővel, ami lehetővé teszi számára, hogy az apja ne merjen hozzáérni, ő maga pedig ne egyen. Jayne inkább anorexiába menekül, minthogy felnőjön, a teste változni kezdjen, menstruáljon, és feleségévé (egyben a rendszer) kiszolgálójává váljon a saját, születendő gyermeke erőszakolójának. És ez csak egy, a sokféle menekülésből, bár tudják, hogy mind céltalan. Nincs menekvés és nincs másik világ.  

Egészen érzékletesen, határozott kontúrokkal rajzolja fel a szerző a lányokat, a különböző személyiségeket, és azt, hogy hogyan hathat a fiatal gyerekekre a családon belüli nemi erőszak. Maga a téma kutatója, a szexuális erőszak pszichológiai kezeléséből doktorált, és kutatója az abúzus antropológiai és biológiai vonatkozásának. Ezért is tudja ilyen erős színekkel ábrázolni ezeket a lányokat a regényben, és megmutatni azt, hogy minden áldozat egy külön világ. Gyönyörűen mutat rá arra, ami miatt a társadalmunk kiveti magából a gyermekmolesztálókat: aki megerőszakol egy gyereket, az tulajdonképpen gyilkosságot követ el, amit az áldozat sajnos túlél. Emiatt lép fel a jog, sőt, még maguk a legkeményebb bűnözők is a gyerekeket bántalmazók, erőszakolók ellen. Az emberiség mocskát még a sorozatgyilkosok is kivetik maguk közül.

Jennie Melamed egy tabutémáról írt könyvet, egészen újszerű aspektusból, a szépirodalom eszközeinek a felhasználásával.  Talán még senki nem alapozott egy komplett antiutópiát a leánygyermeket erőszakoló apák, és az ezt anyai segítséggel tűrni kényszerülő lányok sorsára. Nem is lehet más, mint elképesztően megrázó, és okos regény, ami nem kecsegtet happy enddel a lányok számára. Az súlytalanná tenné a tettek borzalmait. Ezzel együtt e sorok írója az elolvasását javasolja. Rohanvást, hogy hamar túl legyen rajta az olvasó, mert amíg olvassa, addig enni nem nagyon fog. Utána pedig igyekszik majd az olvasottakat elfelejteni, miközben pontosan tudja, hogy életre vele maradnak. 

Első mondat:
"Vanessa álmában felnőtt nő, testben és lélekben egyaránt."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések