Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni



Létezik egy nézőpont, amit már kora gyermekkorunktól kezdve megtanítanak nekünk itt, Európában. Egy nézőpont, ahogyan illik szemlélni a történelmet, kérdések felvetése nélkül, a másik szemszög kerülésével. Szemellenzőt visel az irodalom is, főleg, ha a második világháborúról van szó. Oly keveset szól azokról az emberekről, akiket a gonosz szerepében láttatunk: azokról a német katonákról, akiket vágóhídra vittek. Azokról a SS-ekről, akiket kényszer-soroztak az utolsó időkben: a fiatal férfiakról, akiket elvittek, hogy belehaljanak a végnapokba, mások őrületébe, vagy éppen osztozzanak azok sorsán, akikhez semmi közük nem volt soha. 

Nem voltak ezek az emberek közül sokan elhivatottak vagy nácik sem talán: áldozatai voltak a kollektív őrületnek, ami minden józan észt elsöpört akkoriban, hogy aztán áldozatok legyenek később is, amikor azonos megítélés szerint ítélkeztek felettük a valódi bűnösökkel. 

Ralf Rothmann egy olyan könyvet írt, amit nem szokás: főszereplővé (főhőssé) téve benne azokat, akik minden épeszű számítás szerint csak negatív figurák lehetnének, bármelyik másik regényben. Egyrészt, mert olyan egyenruhát húztak, ami megbillogoz örökre. Másrészt azért, mert nem feltétlenül szimpatikus emberek. Olyan átlagos figurák, akik nem jobbak vagy rosszabbak bármely másik hétköznapi embernél, a háború pedig kihozza belőlük a legrosszabbat. Megúszni akarnak, de áldozattá válnak. Megmutatja, hogy egy SS egyenruhát viselő katonának is lehetnek szörnyű tapasztalásai, rettenetes emlékei a háborúról. Lehet ő is áldozat.

A regény főhőse, és barátja a háború végén kerül a darálóba: egyszerű parasztgyerekből besorozott, majd felgyorsított kiképzésen átesett katona lesz belőlük, a karjukon a vércsoportjukat jelző tetoválással. Még azt sem mondják el szerencsétleneknek, hogy nem minden katona visel ilyet, így a túlélőknek extrán nehéz dolguk lesz a hadifogságban. 

Akkor kerül rájuk egyenruha, amikor már az utolsókat rúgja Németország is, amikor már lehet Hitler ellen hőzöngeni a kocsmában picit, amikor már rég elvesztek az illúziók. Főhősünk azt képzeli, hogy gyilkolás nélkül túlélheti a végnapokat, mígnem abba a kivégzőosztagba nem kerül, ami a sebesülten, dezertálás közben lebukott barátját köteles keresztül lőni. Választás nincs, parancs van. 

Nem egy szimpatikus könyv ez, bármennyire is könnyen olvasható. Pusztítóan szép lírája van, amit Szijj Ferenc ültetett át -gyönyörűen- magyarra, de valahogy mégsem lehet ezeket a mondatokat szeretni. Olyan letaglózó erő rejlik a sorokban, ami kevesek sajátja. Erősen koppanó, de nagy érzelmeket, és sokszorosan árnyalt jelentéseket hordozó mondatai valóban gondolatokat ébresztenek.

Beszélnek háborúról, tönkrement és örökre átértékelt erkölcsökről. Az elhallgatásról, és annak fájdalmáról. A némaság pusztító erejéről. Az őrületről, ami így vagy úgy, de mindenkit maga alá tepert. A kis emberek háborújáról ír a szerző, nem a hatalmasokéról. Nem a parancsnoki asztalok, nem a hős frontkatonák és nem a meggyilkoltak könyve ez: ez az egyszerű parasztokról mesél. akik mindig csak értéktelen áldozatok a történelem sakktábláján. 

Ez a rövidke kötet sokkal több dologról gondolkodtat el, mint amiről közvetlenül mesél. Arról, hogy milyen pragmatikussá tesz a háború. Hogyan mérgez meg örökre illúziókat, vág le bárányfelhőket, öl meg fiatal lelkeket, fertőz meg tiszta érzelmeket.

A német áldozatokról szól. A kényszersorozott gyerekekről, a megerőszakolt lányokról, az elvtelen kompromisszumokat kötő anyákról. Tönkrement generációkról, összetört álmokról mesél, és arról, hogy a hagymázas álmokból milyen keserű az ébredés. A karizmatikus vezetők -legyenek akár egyháziak, akár profánok-, agymosással felérő átprogramozást képesek végrehajtani, ami, ha álmokkal, reményekkel, hittel és tömegpszichózissal párosul, mindig meghasonláshoz vezet. Mert az apák ették a szőlőt, és a fiaik foga vásott el tőle. 

Első mondat:
"A hallgatás, a mély elhallgatás, különösen, ha halottakat érint, végső soron olyan vákuum, amely az életet előbb-utóbb magától megtölti igazsággal."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések