Nicole Krauss: A szerelem története




Van az úgy, hogy az ember szép reményekkel kezd egy könyv olvasásába. Feljogosítja erre az, hogy az egyik kedvenc kiadója adta ki a kötetet, még akkor is, ha csodálkozik a papírborítón, a ragasztáson, az elvárt fűzés helyett. Aztán persze, hamarosan arra is ráébred, hogy mit keres a borítón a "már a mozikban is"-felirat.

Kezdjük az elején. A téma önmagában eléggé unalmas: egy háromezredik, lengyel zsidó érintettségű szerelmi történet.Ez engem már nagyon régóta nem hoz lázba, mert sokszorosan leírtak már mindent, ami a témában valaha is lehetett, minden létező módon. Ennek dacára elkezdtem olvasni, mert PC vagyok, vagy talán azért, mert szeretek minden könyvnek esélyt adni. Fene tudja ...

Nos, a Nicole Krauss nagyon tud írni. Élvezet olvasni a hogyant és a mikéntet. El lehet merülni a soraiban, a mondatfűzésében, a perspektívájában, de nyakig. Mesterházi Mónika fordítása pedig, meggyőződésem, hogy rengeteget hozzátett az eredetileg is míves anyaghoz. 

Azonban, ez még nem hozza fel a tartalmat. Egy  általam sokra tartott koponya egyszer azt mondta nekem, hogy a tartalom nélküli forma az maga a giccs. Legyen bármennyire is csiszolt a keret, kimunkált a tárhely, ha nincs benne tulajdonképpen semmi sem. Ezt éreztem olvasás közben, különösen az első nyolcvan oldal után. Az idősíkok egyszerre kezdenek összefolyni, a szöveg össze-vissza ugrál, s legyenek bármennyire is szépek azok a mondatok, ha nem akarnak szólni semmiről, bizony, elvész az olvasó, mert elengedték a kezét. Igazság szerint, meg sem fogták. Ilyen az, ha az író csak önmagával törődik.

Kevés könyvet engedtem el életemben már olvasás közben, de ezt bizony nem olvastam végig. 

Nem vagyok abban biztos, hogy mindent történetet meg kell írni. Ha semmit nem tudok elmondani a mesémmel, akkor az pusztán öncélú közléskényszer, az író köldöknézése maga. Egy történetnek szólnia kell valamiről, jelentést kell hordoznia, különben önmagáért valóvá válik, és súlytalanul a hamvába hull. Film is készült belőle. Nem fogom megnézni. 


Első mondat:
"Majd ha megírják a gyászjelentésemet".

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések