Jodie Picoult: Magányos farkas



Picoultot nagyon lehet szeretni. Ügyes zsonglőre a kreatív írás szakon elsajátított tananyagnak, jelesül: hogyan írjunk tömegek számára befogadható, olvasmányos regényt, érdekes témáról. Igazi kikapcsolódást nyújtanak ezek a könyvek: nem akarnak világot megváltani, egyszerűen, könnyedén, de tartalmasan kívánnak szórakoztatni. Teszik ezt oly módon, hogy az olvasó tökéletesen kikapcsol, és regényenként egy másik tudományterületbe nyer bepillantást.

Ez a terület ebben az esetben az etológia, azon belül is a farkasok világa. Adott egy neves farkasszakértő, aki többek között annak köszönheti országos hírnevét, és kvázi sztárságát, hogy elvonult a kanadai vadonba két évre, hogy találjon egy falkát, ami befogadja. Két teljes évet töltött elvonultan, egy valódi farkasfalka tagjaként, majd visszatért az emberi világba, a családjához. Pontosabban: melléjük. Hiszen elhagyhatod a vadont, de a vadon nem hagy el téged ...

Később autóbalesetet szenved a lányával együtt, s bár mindkettejük sérülése súlyos, ő maga kómába esik. Erre a szörnyű hírre kénytelen összegyűlni a már korábban darabokra szakadt család, hogy a múlt árnyai a jelenre vetüljenek, és a csontvázak sorra kiessenek a szekrényből. Az elvált feleség, a balesetben megsérült kamaszlány és az egészen Thaiföldig menekült fiú megpróbálnak közös nevezőre jutni a nagy kérdésben: elengedjék-e a Luke-ot, lekapcsolják-e a lélegeztetőgépekről vagy sem. Komoly harc veszi kezdetét a testvérek között, egészen a bíróságig fejlődnek az események.

Ám nem is Picoult lenne, ha ennyivel beérné. Könyvei közös jellemzője az is, hogy neki soha nem elég egy dráma, egy konfliktusos szituáció, egy új terület: mindig két területet, két problémát vegyítve festi fel a képet. Jelen esetben nem elég számára a súlyos baleset, és a testvérek pere az apa életéért vagy akarata  végrehajtásáért; nem véletlenül vannak jelen a farkasok. Nagyon komoly jelentősége van Luke foglalkozásának, vagy ha úgy tetszik: a választott családjának, és annak, hogy miért hagyta ott egyik napról az egyiket a másikért, s ugyanolyan hirtelen miért tért vissza az eredetihez. 

A cselekmény, jól bevált módon, több szálon halad előre, az olvasó olvashatja a család mind a négy tagjának gondolatait az eseményekről, az emlékekről, a helyzetről, hogy minél teljesebb képet kapjon. Az alapos tényfeltárás, érzelmi aláfestés után azonban nincs valódi feloldozás. Bár a szálakat szépen elvarrja az írónő, az olvasó ott marad a kérdéseivel. A fejében, gondolataiban él tovább a történet, boncolgatva, súlyozva az eseményeket, és az olvasónak szegezve a nagy kérdést: ő vajon mit tenne a szereplők helyében? Elmenne a vadonba, a választottjai közé, ha már túl szűk lenne ez a világ? Visszatérne később? Egyáltalán: meddig tart egy családos ember szabadsága, és kikből áll az igazi családunk?

Első mondat:
"Így visszatekintve: talán mégsem kellett volna kiszabadítanom azt a tigrist."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések