Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja




Egy emberről álmodom, aki azt álmodja, hogy engem álmodik. Klasszikus történet. Vajon melyikünk az igazi? Én, aki őt álmodom, amint engem álmodik, vagy ő, aki azt álmodja, hogy én őt álmodom? Cynthia Swanson könyve ezt a példázatot boncolgatja, nem is akárhogyan.

Denverben járunk, 1962-ben. Kitty Miller barátnőjével, Friedával egy kis könyvesboltot vezet. mindketten elmúltak már harmincöt évesek, és hajadonok. Ez a hatvanas évek Amerikájában felért egy megbélyegzéssel: a furcsa lányok, akik társak az üzletben, barátnők az életben, és nem mentek férjhez, pedig olyan csinosak ... Látszólag minden rendben van, bár az üzlet enyhén szólva akadozik. Egy napon azonban Kitty álmodni kezd: mégpedig önmagáról. Arról, hogy egy másik életet él. Abban a másik életben ő házas, hármasikrek anyja. A férje, Lars, az a pasi, aki felültette őt pár évvel ezelőtt, és nem ment el a megbeszélt randira. Ebben az elképzelt életben azonban az amerikai álmot élik együtt: Kitty (Katharyn), a háztartásbeli feleség, anya, és férje, a jól menő építész. A gyerekeik csodaszépek, és okosak ... kivéve Michaelt, az autista kisfiút. 

Kitty egyre jobban belesodródik az álmokba, melyek minden éjjel kísértik őt. Álmodik a mindennapjairól a gyerekekkel, a házaséletükről a férjével,  a beszélgetésekről a háztartási alkalmazottal, csak egyvalamiről nem álmodik soha: a valóságban nagyon is létező, és szeretett szüleiről, no meg a könyvesboltról. 

Az álmok egyre inkább folytatásos regénnyé állnak össze, s a nő érzi: előbb-utóbb nem fog tudni felébredni ezekből az álmokból. Egyik éjjel ottmarad majd, abban a másik világban, ahol van három gyereke, ahol nem ültette fel Lars azon a bizonyos, meghiúsult randevún, és azt is kideríti majd, hogy hol vannak a szülei, és mi történt Friedával. Ám amikor ez megtörténik, már nem lesz visszatértés az álomvilágból, ha úgy tetszik, a párhuzamos dimenzióból.

Swanson olvasmányosan írt meg egy olyan történetet, ami nagy kedvence lehet azoknak, akik szeretik a különböző idősíkokon ugráló történeteket. Keveredik a jelen, a múlt és a közeljövő, a fikcióval és a valósággal. Egészen az utolsó oldalakig nem tudható, hogy melyik szál a valódi: Kitty vagy Katharyn élete. Azaz nem tudhatja az olvasó, hogy ki álmodik kiről, aki álmodja őt magát.

Mély, talán személyes indíttatásból születhetett meg a kötet, ami egyszerre beszél családi kötelékekről, autizmusról, elszalasztott lehetőségekről. Boncolgatja a traumák emberi elmére gyakorolt hatásait, a szeretet erejét, a baráti kapcsolatok fontosságát, miközben az egyik legizgalmasabb írói eszközzel élve a "mi lett volna, ha ..."-gondolatmenetét fejti föl. Mindezt teszi könnyeden, kedvesen, egy könyvesbolt pultjai mögé bújva, szórakoztató, laza kikapcsolódás nyújtva az arra vágyóknak.  Tagadhatatlanul több benne az ötlet, mint a stílus,  vagy az irodalomiság, de egy fáradt szerda estén jó szolgálatot tehet. 

Első mondat:
"Ez nem az én hálószobám."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések