Michele Wucker: A szürke rinocérosz



Van az úgy, hogy másra számít az ember. Amikor készül valamire, de egy teljesen más dolgot kap. Ezekben az esetekben, a közvélekedés szerint- a csalódottság nem feltétlenül jogos, hiszen mégiscsak kapott valamit. Más kérdés, hogy azt a valamit meg ki kérte ...

Így van Booklány ezzel a könyvvel. Amire számítottam, az egy mértékadó, komoly és átfogó elemzés a világ dolgairól, a globális politika és a gazdaság lehetséges irányainak okairól, a válságkezelés hatékony, és újszerű technikáiról, bevezetve akár újszerű terminus technikusokat is. Alapoztam mindezt a könyv szerző által írt előszavára, fülszövegére. Hogy ehhez képest mit kaptam? Az az, amit nem kért senki.

Wucker nem titkolt célja volt ezzel a könyvvel, hogy fogalomteremtőként vonuljon be a gazdasági elemzőszakma berkeibe, ezért alkotja meg a saját kifejezését, ezt a bizonyos "szürke rinocéroszt". Ezzel a nagy valószínűséggel bekövetkező, nagy horderejű jelenségeket kívánja jelölni, melyeket azonban az emberek, elemzők, politikusok és gazdasági szakemberek nem kívánnak észrevenni, így nem is teszik. Aki viszont igen, azt a szerző Kasszandraként jelöli meg, torzítva a névhez kapcsolódó eredeti mitológiai jelentéstartalmat. Cassandra, mind tudjuk, az a jósnő volt, aki tragikus átokként sorsául kapta, hogy mindig igazat jövendöljön, de ne higgye azt el neki senki. Azaz mondj igazat, és betörik a fejed. Így a szürke rinocérosz, azaz a jelenség szükségképpen legyőz minket, mire hajlandóak vagyunk észrevenni. A könyv gazdasági irányú mondanivalója ezzel véget is ér, némi fejtegetést tartalmaz még arról, hogy a rinocéroszok bizony kihalófélben vannak a bolygón. 

Én pedig itt állok megfürödve, mert ha tovább viszem a könyv logikáját, ez a párhuzam jelenti azt egyrészt, hogy  hamarosan kihalnak a hirtelen, nagy horderejű események is, mint ezek az állatok, de azt is, hogy vigyázzunk a nagy válságokra, nehogy azok is kihaljanak úgy, mint ez az állatfaj fog valószínűleg.  Ez esetben viszont, miért baj ez nekünk? Miért kellene óvni a válságokat és a katasztrófákat? 

Ezen a ponton jutottunk el a könyv valódi lényegéhez: az inkonzisztenciához. Mert az egy dolog, hogy dacára a két fordítónak, előfordulhat benne olyan mondat, minek nincs tárgya, de hogy a mondanivaló is kissé hajánál fogva előrángatott (képzavar!), és logikátlan, az már egy súlyosabb kérdés. Gyakorlatilag egy példahalmazzal állunk szemben, melyek fejezetről-fejezetre haladva nem építik fel, és nem bontják ki a valóság minden szeletét az elméletet, és nem támasztják kellően alá az amúgy is ingatag érvrendszert. Egyszerűen csak egymás után pakolva, lógnak a levegőben, és nem haladnak világosan, egyenes vonalban valami felé. A legkevésbé sem egy fogalom megalkotásának, és egy hozzá kapcsolódó elmélet bevezetésének tűnik, semmint egy példatárnak. Ami nem feltétlenül baj, amennyiben eleve ennek szánják.

A könyv legjobb mondata pedig a borítón áll: az emberek inkább együtt tévednek, semmint egyedül legyen igazuk. Nos, ha tévedek, ha nem, le kell szögeznem, hogy ez a könyv számomra sem fogalmat nem teremtett, sem elméletet nem vezetett be, sem logikusnak nem tűnt, de érdekfeszítő sem volt. Kissé izzadtságszagúan akart valamit, amit nézetem szerint nem tudott elérni. 

Első mondat:
"A 2001 márciusában tett Buenos Aires-i utam során igencsak nehéz lett volna figyelmen kívül hagynom a közelgő gazdasági katasztrófa jeleit."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések