Erdős Renée: A nagy sikoly



Menekülj, Olvasó! Menekülj, ha nyárspolgár vagy, ha vitatod a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának érdemeit, ha szerinted csak férfi vethet papírra egyetemes mondanivalót, ha a nőkről szóló témákat szükségképpen súlytalannak és unalmasnak ítéled (rosszul), ha nyárspolgár vagy, ha szexista vagy, ha mereven ostoba vagy: menekülj. Minden egyéb esetben viszont: olvass tovább!

Természetesen nem csak engem, hanem Erdőst is, azt a költőt, írót, aki a maga korában frissebb, aktuálisabb és újítóbb volt, mint maga Ady Endre (aki egyébként le volt nyűgözve Erdős Renée költészetétől). A boszorkányosan újító, tabudöntögető, mind a munkásságában, mind a költői nézőpontjában igencsak férfiakkal egyenrangú költőnő tulajdonképpen csak azért  kezdett el regényeket írni, mert az sokkal jobban fizetett. Bevált, azonban nem mehetett el kora közélete szó nélkül egyetlen könyve mellett sem. Ahogyan mi sem tehetjük azt, sőt: ideje visszahelyeznünk a jogaiba azt a szerzőt, akit először botrányszerzőnek, majd lektűrírócskának bélyegeztek, bűnösen megfosztva jelentőségétől a huszadik század egyik legeredetibb, és igencsak fajsúlyos szerzőjét. 

Erdős könyveiben éppen azzal foglalkozik, mint nemzetközi kortársai: a nők jogainak egyre szélesedése, a női emancipáció hatásaival. Érdekes módon gyakran szembehelyezkedik mindazzal, annak ellenére, hogy regényei több,  mint erotikusak. El lehet képzelni az 1923-as fogadtatását az 'A nagy sikolynak'. Bethlen-korszak, mélyen katolikus világkép, álszentség, prüdéria lengi be a mindennapokat, és ebbe robban be egy női szerző könyve, aki nem átall nemhogy a női orgazmusról írni, de még azt is teszi meg regénye címéül! Van valami végtelenül független ebben a döntésben, olyan felvilágosultság, ami messze túlhalad a koron, amiben keletkezett. Meggyőződésem, hogy az írónő perifériára száműzöttségének eredője is ebben keresendő. Egyszerűbb volt előbb műfelháborodni, majd elhallgatni, semmint érdemben foglalkozni vele.

A főszereplőnk, Roessler Dóra egy végtelenül erkölcsösen nevelt fiatal lány, ami annyit jelent, hogy házasságába teljesen naivan, felvilágosítás és tudás nélkül lép be. Nem ismeri, mert nem ismerheti még elméleti síkon sem a testét, egy férfi testét nopláne', a szexualitásról pedig talán annyit tud, hogy az éjjel történik, házasságban, és nem beszélünk róla. Ennek megfelelően nem tud mit kezdeni a férje vágyaival, érzi magát megalázva és meggyalázva minden egyes éjjel, mígnem a férje (igen felháborítóan korai) félrelépése okot, vagy inkább ürügyet nem szolgáltat neki arra, hogy kitiltsa őt az ágyából. Azt a bizonyos nagy sikolyt először a férje említi neki, ám megmarad elméletnek minden, amíg az asszony át nem él egy formabontó, bűnös viszonyt egy zenésszel. 

A szerző végkövetkeztetése több, mint érdekes közel száz év távlatából: egy nőnek, a nőnek, minden nőnek meg kell alkudnia, le kell nyelnie a békát, hiszen a cél a gyermekáldás, ami minden nő valódi hivatása, és élete betetőzése, értelme. 

Disszonáns végkifejlet egy nagyon is harmonikus kötet végén. Nem elfelejtendő egy percre sem, hogy a kor, amiben a mű született, milyen asszonyképet követelt meg, de azt sem, mennyire friss, újító volt még így is a maga korában: éppen ezért kavart botrányt. Fontos lenne megadni végre az őt megillető helyet mind a szerzőnek, mind ennek a könyvek. Annál is inkább, hogy -bár közel száz év eltelt- a nők szexualitása még mindig tabukkal övezett, a tudásuk igen gyakran hiányos, elhallgatások által övezett, és akkor még örülhetünk, hogy idehaza nem csonkolják a lányok nemi szervét, és becsületgyilkosságok sincsenek ... 

Hogy Erdős Renée ne lenne aktuális? Ezt meg ki mondta?

Első mondat: 
"Az esküvő gyönyörű volt."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések