Jenny Colgan: Piciny csodák péksége



Őszinte komolysággal mondom, hogy csupa jót akartam írni én erről a könyvről. Úgy kezdtem bele az olvasásába, hogy ha törik, ha szakad, szeretni fogom, vagy legalábbis nem fogom utálni. R. barátom szokta mondani, hogy "te minden könyvben meglátod a jót", holott csak a helyén kezelem a dolgokat (meg persze szakmai ártalom). A romantikus habcsók-könyvet annak látom, ami: szórakoztató, cukorkát majszoló, könnyed felnőttmesének. Ami csak elandalítani szeretne, méghozzá súly nélkül, némi nevetéssel keverten, komolyabb agymunka nélkül.

A Piciny csodák péksége akár ilyen is lehetne. Lehetne egy, a divatos, receptekkel ellátott, gasztro-romantikusok sorában, ami kikapcsol, pihentet és megmosolyogtat. Amiben jó elmerülni egy fárasztó hét után, amikor az eső is esik, a főnök is hülye, a bkv-n is sokan vannak, és a pasink is idióta (vagy éppen nincs). Isten lája lelkemet, én merültem volna, ha nem ránt felszínre a rögvalóság. Az a rögvaló', ami ilyen mondatokban manifesztálódott, mint "válogathatott a férfiakban". Bennük, nem közöttük. Fel- és felüti a fejét a slendriánság a szövegben, és megvallom, mindennemű nyelvtan-nácit félretéve, hogy nem kapcsolhat ki egy olyan szöveg, ami igénytelenebb, mint a nyelv, ami körülvesz, ami a fejemben cseng, amiben élek. Nem tudom, hogy a fordító, az író, vagy a szerkesztő figyelmetlensége mindez, de nem megengedhető. Egy könnyed szöveg ne legyen szükségképpen nyegle és helytelen. 

A történet persze, kiválóan beillik az ésavégénösszejönnek-stílusba, mindent hoz, amit egy valamirevaló romantikusnak kell. Polly szakít a pasijával, pénzügyei összeomlanak, csődöt jelent, s nincs más választása, mind Vidéktyüttyösre költözni. Egy helyre, ami csak apálykor megközelíthető, s ahol pár kósza halászon, és megfeneklett egzisztencián kívül ember nem él. Kevés pénz, ócska bérlemény, a sziget kísértete, és egy lunda lesz a társa a magányosan sütögető életében, amibe természetesen be-benéz a szerelem, meg egy kötözködő öregasszony is. Kifejezetten kedves, profin összerakott, kimódolt ötlet, talán túlzottan is kimódolt. Valószínűleg ez volt a baja: nagyon akart valamilyen lenni, az pedig kevés. Pláne egy olyan sorozatban megjelentetve (Insomnia), aminek jelmondata szerint "ébren tart az izgalom, a vágy ..."

Ráadásképpen ott vannak persze a receptek is a könyv végén, hogy divatos legyen a dolog kellően, és a kézműves pékáruk megszaporodott rajongótábora is a kedvét lelhesse benne, ha akarja. Egészen ügyes húzás az olvasóközönség maximalizálására. Booklányt mégis untatta.

Első mondat:
"Sok-sok évvel később, amikor már idős hölgy volt, tengernyi mérföld távolából Polly nehezen tudta elmagyarázni, hogyan éltek akkoriban."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések