Emelie Schepp: Mementó



A Libri Kiadó 'Insomnia' sorozatának soron következő darabját nem tudom nem dicsérni, ezt előre kell bocsátanom. Végre beigazolódott a kiadó ígérete, miszerint "ébren tart az izgalom". Hát, kérem szépen, az nem is kifejezés!

Ez az a könyv, amit kénytelen voltam nagyon gyorsan olvasni. Hogy miért? Azért, mert ha egy harmadik éjszakát is a társaságában kellett volna töltenem, a kialvatlanságtól elalszom állva a Bkv-n. Ez a krimi ugyanis annyira hátborzongató, hogy nem lehet tőle nyugodtan aludni. Két rémálmokkal teli, átforgolódott éjszakát okozott: alig vártam, hogy a végére járjak a történetnek, hogy megszabaduljak a könyvtől végre. Ilyen egy jó thriller. Mi több, kiváló thriller. 

Emelie Schepp elemi erővel borzolja az olvasói idegeit, miközben úgy játszik velük, mint a marionettfigurákkal. Mindemellett -s ez teszi valóban kimagaslóvá a könyvét- élvezetes, igényes szöveggel dolgozik. Ide kell gombolnom (képzavar!) a fordító, Papolczy Péter nevét, mert megérdemli az említést. Igazán szép munkát végzett, jó kezekbe került a szöveg.

A történet szokványosan indul: történik egy gyilkosság, északon. Ezért szeretjük a skandináv krimiket. Átlagos szereplők, akik akár a szomszéd házban is élhetnének, keverednek egészen hátborzongató események közelébe. Mindig van egy becsődölt magánéletű, kialvatlan nyomozó: itt is. Általában egy fiatal nő is található az események fő sodrában: ez most Jana Berzelius, ügyész. A Bevándorlási Hivatal egyik osztályvezetőjének gyilkosát keresik a történet kezdetén. A dolog látszólag tiszta ügynek ígérkezik, hiszen valószínűleg a feleség a gyilkos. Ám hamarosan újabb hulla bukkan fel, mégpedig egy gyerek holtteste, akinek a nyakába vésték (igen ...): Thanatosz.  A szálak hamarosan összeérni látszanak, s a gyilkosságok nem csupán az ügyésznő rémálmaival mutatnak összefüggést, de egy sokkal nagyobb horderejű, elképzelhetetlenül kegyetlen eseménysorozatra is fényt derítenek. 

Furcsa aktualitást ad a könyvnek, hogy éppen a Bevándorlásügyi Hivatal munkatársa az első áldozat. Manapság, amikor a migrációs válság az egyik legdivatosabb kifejezés, amikor valakik nagyon sokat tesznek azért, hogy ne hívhassuk ezt klímakrízisnek, éhséglázadásnak és háborús menekültproblémának. Ma, amikor az áldozathibáztatás himalájai csúcsokat döntöget, fröcsög a szájakból a mocsok (migráns), hiszen ha embernek hívnák, ha menekültnek, ha menekülőnek neveznék, akkor nem lehetne becsatornázni és birkaként vezetni a széles tömegeket. Ma, amikor a délelőtt megjelent hírek szerint soha nem látott magasságokban az idegengyűlölet hazánkban, ahol, mint tudjuk: sokan nem laknának pirézek mellett sem. Érthető, hiszen a pirézek zajosak, büdösek, nem ismerik az alapvető, fényesen európai szokásokat, a vallásuk is más, és még másik nyelvet is beszélnek (ez utóbbi különösen gyanús egy országban, ahol a felnőtt lakosság döntő többsége egyetlen idegen nyelven sem  tud megmukkanni). Csak az a baj, hogy ezek a bizonyos pirézek nem léteznek. Ám büszke, civilizált (sic!) európaiként őket is gyűlölik sokan. Félreértés ne essék: itt a gyűlölet ténye, és fenntartása a fontos.

S hogy hogy jön mindez a könyvhöz? Még egy ok arra, hogy elolvasd, Olvasó. Gondolataid neked is lesznek tőle, amiket Booklány szívesen olvasna, ha megosztanád.

Első mondat:
"-Segélyhívó, 112, miben segíthetek?"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések