Peter Unwin: Nagyhatalmi játszmák 1956 - A magyar forradalom a világpolitika erőterében



Hogy is szokás manapság, hatásvadász módra írni? Ha csak egy könyvet olvasol el 1956-ról, az legyen ez. Ugyanis a kötet, aminek a bemutatóján László Ágnes véletlenül új -és jobb- alcímet adott (erőterében helyett a tükrében szót használta ... egyértelműen jobb), egy egészen különleges, egyszerre objektív és szubjektív elemző munka.

Peter Unwin, a szerző, különleges kapcsolatot ápol Magyarországgal. Diplomataként gyakorlatilag hazánkban kezdte meg külföldi karrierjét, első kiküldetése, 1958-ban, Budapestre vezette. Alig egy hónappal Nagy Imre kivégzése után érkezett meg a fővárosba. Harmadtitkárként tapasztalta meg a megtorlások utáni közhangulatot és légkört, hogy később, már a nyolcvanas években, mint nagykövet térhessen vissza. Mindig foglalkoztatták a magyar események: megírta később a kivégzett miniszterelnök életrajzát is, a tárgyalt kötet pedig angolul már tíz évvel ezelőtt megjelent. 

Érdekes könyv ez. Kívülről láttatja a magyarországi eseményeket, ám mégis végig a bennfentesek jól tájékozottságával. Úgy, ahogyan azt csak egy diplomata tudja: alaposan, elemzően, kellően tárgyilagosan, tényszerűen, ám éppen emiatt nagyon olvasmányosan. Nem is az '56-os forradalom története ez, sokkal inkább azé az egy évé, ami megrengette a világot, és vált a második világháborút követő korszak első, világpolitikát megrázó és egyben meghatározó évévé. Ekkor történt, hogy egy maroknyi, hagymázas álmokat kergető férfi partra szállt egy szigeten, és a világ egyik vezető hatalmát űzte ki onnan, évtizedekre (Kuba, Castro). Ekkor történt az a csatorna-államosítás, ami egy csöppet sem volt jobb ízű akkor sem, mint amit a szó manapság sugall, mégis átrendezte az erőviszonyokat egy pillanat alatt; az eseményeket azóta Szuezi-válságként emlegetjük. Ebben az évben támadta meg Franciaország, Nagy-Britannia és Izrael Egyiptomot, mert ebben az évben rengeteg dolog történt az Egyesült Államok háta mögött, tudta nélkül vagy éppen érdekkörei rovására. És még szó sem esett az Arab Ligáról vagy Ciprusról. Aztán ott voltak a szovjet blokkon belüli történések: a poznani felkelés, az eltitkolt Hruscsov-beszéd, és természetesen, a magyar események. 

Ebben az évben minden összefüggött mindennel. Jó, ha ezt látjuk, és ez az, amit e kötet láttat, az első perctől, laptól kezdve. Hajlamosak vagyunk abba a csapdába esni, hogy azt higgyük: 1956 kizárólag Magyarországról szólt, s így csúnya dolog volt a külvilágtól, a "nyugattól", hogy cserben hagyott minket. Holott ez, mint minden, ennél sokkal árnyaltabb, bonyolultabb, és ráadásul korántsem igaz. 

De nem csak az én-meghatározásunk, identitásunk miatt lehet érdekes ennek az évnek a története, hanem azért, mert egyszerűen jó. Olvasmányos stílus, magánéleti utalások teszik érdekfeszítővé. Van benne valami kedves, esetlen báj, ami megfűszerezi a szakmai szemszögből persze igen alapos tényfeltáró munkát. 

Évfordulója van annak a forradalomnak, amiről ez a könyv megemlékezik. Ennyit minimum érdemes foglalkozni vele, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol a helyünk a világban, és hol volt a helye a világpolitika színpadán a magyar Dávidnak a szovjet Góliát ellen vívott, öngyilkos harcában. Nem győzhettünk, de így is ki mertünk állni magunkért: ez 1956 -és egyben a könyv- legfontosabb tanulsága.

Első mondat:
"Könyvem szavakkal festett tájkép."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések