Bernard Minier: Durva egy történet


Bernard Miniert ismerheti a tapasztalt olvasó, többek között az 'A fagy' című, egészen jól összerakott opuszából, ami már majdnem jó könyv is lett volna, ha nem veszítem el az érdeklődésemet valahol az olvasás felénél. Valami nem klappolt, de a lehetőséget már akkor éreztem az íróban egy igazán jó történetre. Hát most megkaptam.

A Durva egy történet az utóbbi fél (ha nem egy) év kétségtelenül legizgalmasabb thrillere. Egy olyan könyv, amit -ahogy mondani szokás- nem lehet letenni. Pontosabban hiába, mert ott marad az olvasóval, akármit is tesz. Szabadulni lehetetlen. Tökéletes. 

Adott egy Washington állambéli sziget, a Jóistennek az ő háta mögött, amin él egy srác, a két örökbefogadó anyjával. Az élet csordogál a maga szokott, nagyon vidéki medrében. A fiú kamaszodik, barátai vannak, szerelmes, szereti a horrorfilmeket és a kortársaihoz hasonlóan, erős rajongója a technikai fejlődésnek. Ez a langyos állóvíz kavarodik fel egycsapásra, amikor a barátnőjét holtan találják, és ő lesz az első számú gyanúsított. Majd zsarolók, biológiai apák, befolyásos politikusok, és high-tech bárók jelennek meg a történetben, gyilkosságok történnek, múltbéli titkok keverednek napvilágra, emberek fordulnak ki önmagukból, és senki sem az, aminek látszik. Sőt: senki sem az, mint ami ezután kiderül róla. Spolilermentesen a történetről ennyit.

Az viszont biztos, hogy Minier kimaxolta a cselekményt, az abban rejlő fordulatokat. Megtalálta a tökéletesen aktuális vonalat, amit egy ezer csavart rejtő történetbe ágyazott bele, és a legnagyobbakhoz méltó módon írt meg. A történet tökéletesen kitalált, szinte valós időben játszódik, az olvasónak az az érzése a lapok forgatása közben, hogy sürgetné a cselekményt, lapozna (görgetne?!) előre, hogy felgyorsítsa az időt. Ez, a szinte kínzó lassúság nagy erénye a regénynek. Oly mértékben teszi filmszerűvé a cselekményt, ami csak a műfaj legnagyobbjainak sajátja. Következtetés:
a, hamarosan ezek között fogják ezt a könyvet emlegetni,
és 
b, ebből nagy költségvetésű, halivúdi film lesz, akárki meglássa'. 

Azonban a történet nem ettől durva. Hanem attól, amiről valójában szól. A magánéletünk teljes megszűnéséről, arról, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a kibertérben, és a valós térben egyaránt. Mark Zuckerberg is megmondta, hogy a most születő generáció tagjainak már fogalmuk sem lesz a magánélet jelentéséről, de a történet nem várat addig magára. Mi, itt és most, 2016-ban, az internet térhódításával, szinte mindannyian kitettük az életünket a kirakatba. Csak az nem fér hozzá a 'netes, és a valódi életünk minden egyes darabjához, és pillanatához, aki nem akar. Nem vagyunk offline akkor sem, ha azt hisszük. Nem vagyunk magunk pusztán attól, hogy más, fizikai értelemben nem tartózkodik a szobában. 

Nem más ez a könyv, mint egy kiáltvány a magánéletért. Egy felszólítás a veszélyre. Aki hallja, adja át!

Első mondat: 
"Kezdetben van a félelem."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések