Robert K. Wittman-David Kinney: Az ördög naplója



Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ez egy nagyon amerikai könyv. Sztárnyomozó, FBI, nürnbergi perek, titkos, soha nem látott náci dokumentumok, Nagy Amerikai Műkincsmentés, nácivadászok és egy ügyész, aki nemcsak személyes ügyének tekinti a háborús bűnösök elítélését egy új típusú perben, de  a perek során kezelt dokumentumokat is sajátjaként kezeli. 

Igen, ilyen megtörténhetett. Robert Kempner, a nürnbergi perekben közreműködő egyik elhivatott és bosszúszomjas ügyész úgy döntött, hogy az a rengeteg történelmi dokumentum pont jó lesz neki, otthonra, későbbi felhasználásra. Talán memoárt akart írni belőlük, ki tudja? Mindenesetre kiváló érzékkel használta ki azokat a második világháború utáni zavaros időket, és több tonna iratot szállíttatott át, nemcsak az irodájába, hanem az otthonába, ahol haláláig, sőt, azon is túl pihentek elfeledetten. 

Ez csak egy, abból a számos érdekes tényadatból, amikkel ez a könyv szolgál. Korántsem az antiszemitizmus, a zsidókérdés vagy a holokauszt miatt érdemes elolvasni, sőt. Arról már minden szempontból, mindent leírtak, ezer helyen. Az csak egy adalék a megértéshez. Ennek a könyvnek a kuriozitása nem ebben, hanem  két másik dologban rejlik: egyfelől magában a nyomozásban, másfelől pedig Albert Rosenberg személyének és naplójának a megismerésében. 

Hogy ki volt Rosenberg? Nos, éppen ezért kell elolvasni a kötetet: az ő szerepe és személye nem volt széles körben boncolva sohasem. A náci párt ideológiai vezére, sőt, Hitler ideológusa volt, aki a kezdetektől a legbelső körhöz tartozott, fontos pozíciókat töltve be a Harmadik Birodalomban és a pártban. A második legfontosabb náci könyv szerzője volt. Az ő, az "A 20. század mítosza" című könyve ágyazott meg sok, mára már mindenki által ismert elméletnek, és a több, mint ötvenmillió ember halálához vezető második világégésnek. A teoretikusként pozicionált Rosenberg ugyan nem volt egy lángelme, de jókor volt jó helyen ahhoz, hogy külföldiként az antiszemita német nacionalizmus egyik szítója, és írásba foglalója legyen. Külföldi mivolta éppen annyira nem keltett zavart a rendszerben, mint az alacsony, legkevésbé sem atléta termetű, nem szőke és kék szemű, rossz fizikumú osztrák Hitler, mint a német árja állam legelső férfija. Vannak helyzetek az életben, amikor nincsen más, csak a hit ... 

De vissza a főhőshöz! Milliós eladást megélt könyve kiadása után irányított német oktatáspolitikát, majd kisebb kudarcokkal tarkítva a külügyekbe is beleártotta magát. Jelentős szerepe volt a megszállt területekről elkobzott, elrabolt műkincsek szállításának irányításában, majd 1941 után, mint a megszállt keleti területek vezetője, módszeres népirtások irányítója és helybenhagyója volt. A háború végén fel is akasztották.

Persze, a csúfos kudarcról még mit sem sejtett, amikor elkezdte írni azt a naplót, ami sokkal később került elő, és amiről a könyv tulajdonképpen szól. 1934-től örökít meg mindent, amit fontosnak tart, a legbelsőbb kör szemszögéből, nem ritkán szó szerinti beszélgetésekkel tarkítva, melyet többek között Hitlerrel folytatott.  

Igazából nagy kár, hogy ez egy tipikusan amerikai könyv. Ha nem az lenne, maga a napló jelent volna meg, esetleg lábjegyzetekkel, magyarázatokkal ellátva: az igazi unikum lett volna. Így az olvasó csak részletet kap belőle, sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a szerzők a szereplők bemutatására, a világháborús történések ismételt leírására, valamint Rosenberg jellemrajzára. Ez a koncepció is lehet érdekes, bár sokkal kevésbé, mint a napló lett volna, a maga pőre valójában. A nürnbergi periratokból idézett részek, melyek a kihallgatásából idéznek, kifejezetten érdekesek. Bár azzal is az a bajom,  mint magával a kötettel és sok, ebbe az áramlatba illeszkedő kiadvánnyal: szinte egydimenziós alakokként festi fel a náci vezetést, akik mintha semmi mást nem tettek volna a holokauszt levezénylésén kívül, vagy csak alig. Ez a szemlélet nem kedvez sem a tényszerűségnek, sem a történelem valódi megismerésének. A számtalan, összetett háborús, ideológiai, politikai, katonai cselekedet, államszervezés és a komplex borzalmak közül fölösleges súlyozni ilyen vagy olyan megfontolásból, sőt, véleményem szerint kontraproduktív és árt a történelmi látásmódnak.

Az ördög naplójával tulajdonképpen csak ennyi a bajom, ha bajnak nevezhető ez egyáltalán. Inkább ízlés dolga, hogy kit mi untat, és mi bilincsel le igazán, arról pedig nem vitatkozunk. Még akkor sem, ha éppen emiatt, Booklányt néhol bizony untatta.

Viszont ez a cím, ezt eléggé akarnám feledni ...

Első mondat:
"A palota  a hegy tetején, gyönyörűen gördülő bajor mezők felett emelkedett." 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések