Clara Bensen: Poggyász nélkül



Elég hosszan hezitáltam, mielőtt erről a könyvről írni kezdtem. Tettem ezt azért, mert merőben mást kaptam, mint amire számítottam, és most ez a bizonyos más egy csöppent sem volt kellemes meglepetés.

A kötet ugyanis kalandot ígér, felfedezést, megismerést és mindent, amit akkor kapunk, ha kilépünk a komfortzónánkból. Nos, a könyv írója valóban kilépett a komfortzónájából, de ez korántsem volt a saját elhatározása, vagy bármi olyasmi, ami a saját ötlete lett volna. De kezdjük az elején. 

Clara, a huszonéves lány, és Jeff, a hiperaktív, nyughatatlan tanár, akinek vágya egy kukában élni egy évig, egy társkereső portálon ismerkedtek meg. Néhány hete járnak, amikor felvetődik egy közös utazás gondolata. Az utazás alatt egy három hétig tartó, nyolc országot érintő ámokfutást kell értsünk, meghatározott szabályokkal kibélelve. Azaz nincsenek tervek, nincs poggyász, ruha is csak annyi, amit magukon viselnek induláskor, nincs szállásfoglalás és semmi, amire akár a kötöttség árnyéka is vetülhet. Sőt, ők tulajdonképpen nem is járnak, csak úgy " elvannak" egymással. Ez akár még kalandos is lehetne, és izgalmas könyvet is eredményezne. Ha nem lenne mindez átverés ...

Az utazás ugyanis csak alibi, ürügy, díszlet ahhoz, hogy Clara magáról beszélhessen, és összehozzon egy jó kis amerikai típusú önvallomást az ő nagy lelki bajairól, és pszichés zavarairól. Mindezek akkor szakadtak rá, amikor véget vetvén az otthon oktatott gyermekkorának, be kellett volna tagozódnia a társadalomba. Pontosabban, főiskola után ráébred, hogy a világ rideg és törékeny, így egy-két évig szorongásos depresszióval küzd ezen élmény hatására. Félreértés ne essék, a depresszió alattomos betegség, amit soha nem szeretne e sorok írója megtapasztalni, de tagadhatatlan, hogy az amerikai hangulatú, khm ... túlérzékenységet sem. 

A könyv sokkal inkább szól arról, hogy mit érzett, amikor éppen magába roskadva ült otthon hónapokon át, mint a helyekről, ahol járt. Sokkal inkább szól arról, hogy jajj, minek is nevezze liezonját Jeffel, semmint  a helyekről, ahol jártak. Sőt, több szó esik arról, hogy Jeff nem szeret mosakodni, vagy olykor a fehérneműjüket is sima csapvízben öblítik csak el, miközben couchsurfingelnek egy idegen kanapéján csövezve, semmint az utazásról. Ez a könyv nem más, mint egy átlagos lány önboncolgatása, akit a talán pasija végigrángat lóhalálában pár országon. Unalomba fulladt az egész, koncepciótlan írásmű. 

Persze, néhol megemlít szép dolgokat, sőt, Magyarországon is jártak ez alatt az ámokfutás alatt, amit szabadságnak meg etikus utazásnak is hívnak, de útikönyvnek vagy kalandleírásnak harmatgyenge az egész. Az egyes városokról néha úgy ír, hogy élek a gyanúperrel: kopipésztelte az egészet a Wikipédiából, vagy egy felületes útikönyvből. Valószínűleg ez így is történt. 

Az átlagos lány élete, gondolatai, és érzései pont annyira érdekesek, mint bárkié, íráskészsége az iskolai fogalmazások íróival vetekszik, így nem értem: ezt könyvként megjelentetni mire volt jó? Ha van is rá közönségigény, az semmiképpen nem az enyém. 

Első mondat:
"-Szóval tényleg ismered ezt a pasit, akivel felszállni készülsz?"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések