Michael Finkel: Igaz történet



Adott egy újságíró, aki eléggé tehetséges, és eléggé foglalkoztatott ahhoz, hogy elbizakodott legyen, és elkövesse élete legnagyobb hibáját.

Adott egy fiatal családapa, aki eléggé rátermett, sikeres és tehetséges ahhoz, hogy végtelenül elbizakodott legyen, sőt, hogy azt hihesse: övé a világ, majd szintél elkövesse élete legnagyobb hibáját.

Ez a két ember soha nem találkozott, azonban mindkettejüket Michael Finkelnek hívták, és mindketten a New York Timesnak dolgoztak. Zavaros felütés? Az. És hol van még a vége!

Az elsőként említett férfi valóban a Times alkalmazásában állt, foglalkoztatott, és sikeres, elismert tudósítóként, egészen addig a pillanatig, amíg ő is elhitte önmagáról, hogy az. Tehetsége elbizakodottá tette, hírt hamisított, ami természetesen kiderült, így elbocsátották. Ugyanis a demokráciákban ez így szokás. Nem sokkal ezután jutott tudomására, hogy gyilkossággal vádolt férfi az ő személyazonosságát felöltve menekült Mexikóba, majd nem sokkal később elfogták. A vád szerint -sok egyéb köztörvényes bűncselekmény mellett-, megölte a feleségét, három kisgyerekét, a testüket különféle bőröndökbe és zsákokba rejtette, azokat lesúlyozta, és  vízbe dobta. Zavaros történet? Az. És hol van még a vége!

Mondják, hogy az élet írja a legjobb meséket. Jelen esetben is így történt, mert a fent vázolt Igaz történet egy valódi igaz történet. Az elbocsátott újságíró meséli azt el, lépésről lépésre, kezdve onnan, hogy mikor és hogyan jutottak tudomására  az események, az éveken át tartó, hosszas levelezések és beszélgetések soráig, amit a családirtással vádolt Longóval folytatott. Egészen bizzar, és nyomasztó eseménysorozat bontakozik ki a könyv lapjain, aminek csak egy része a gyilkossági tárgyalás, mely halálbüntetéssel fenyeget. Szinte tapinthatóan egy kiváló szakember bocsánatkérése, és önreflexiója is egyben, így éppen annyira szól a szerzőről, mint a vádlottról. Ahogyan kirajzolódnak a bűntény körülményei, és derül fény a gyilkos személyére, úgy rajzolódik ki a szerző önismereti utazása is. A sors különös játéka folytán ugyanis, énje legrosszabb tulajdonságait látja visszatükröződni a beszélgetőtársában: ugyanazt az elbizakodottságot, önreflexióra való képtelenséget, az érinthetetlensége tudatát, azaz a nárcisztikus személyiség legfontosabb vonásait. 

Terápia, bocsánatkérés, magyarázat és egy kiváló munka egyben az Igaz történet, ami egészen az utolsó negyedig kétségek között tartja az olvasóját. Ugyanúgy átéljük a Finkel és Longo között kibontakozó beszélgetések érzelmi hullámait, ahogyan a szerző átélte, és ugyanúgy kételkedünk az utolsó pillanatig, ahogyan azt ő is tette. 

Zavaros végjáték? Az. És hol van még a vége!

(Film is készült a regényből, amit az olvasásig szándékosan nem néztem meg. Szinte biztos, hogy a könyv jobb, izgalmasabb, mint az belőle készült film. Élek a gyanúperrel, hogy eléggé lebutították a könnyebb emészthetőség, és a látványosabb képek miatt.)

Első mondat: 
"Ez egy igaz történet."


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések