Alma Katsu: A szakadék



A Halhatatlan-trilógia harmadik része most, a korábbi részek megjelenéséhez képest méltatlanul későn jelent meg magyarul. Nincs az az olvasó, aki szeretne több hónapot, esetleg egy évet is várni egy magával ragadó történet folytatására. Márpedig Alma Katsu története több is talán, mint magával ragadó.

Egészen kiváló alkotás, ami egyszerre borzongat, vonz és taszít, melenget szívet, majd elvesz és visszaad reményt, sorra tele olyan pillanatokkal, amikor elakad a lélegzet. Nehezen adnék neki műfaji besorolást, maradnék inkább a kedvencemnél: ez egy jó könyv. Okosan megírt, választékosan fogalmazott, csavaros történet, csattanóval és mögöttes tartalommal, meg a meglepetés erejével fűszerezve. 

A harmadik részben Lanore története folytatódik természetesen, aki kénytelen megkeresni a férfit, akitől több száz éve (joggal) retteg, hogy olyan szívességet kérjen tőle, amit másnak nem áll hatalmában teljesíteni. Amikor azonban megtalálja a rettegett férfit, az élet olyan fordulattal lepi meg, amire sem ő, sem pedig az olvasó nem számított. A trilógia harmadik része sokkal inkább emberivé lesz, mint bármely másik epizód. Míg az első részt leginkább felkavarónak lehet nevezni, a másodikat tapinthatóan reménytelennek, ezt a harmadikat meglepőnek és emberinek. Katsu tud és akar is jellemfejlődést ábrázolni, karaktereket árnyalni, nem egyszerűen csak elvarrná a szálakat. Lekerekíti a történetet, úgy, hogy az olvasó azzal a jó érzéssel zárja be a könyvet, hogy ismét nem vesztegetett el az életéből órákat, megérte minden perc, amit erre szánt.

A harmadik rész nagyságrendekkel jobban sikerült, mint a második, pedig félő volt, hogy a mélyrepülés kitartó lesz. Hiába, egy okos szerző képes visszarántani a gép orrát, ha veszélyesen alacsonnyá válik a repülési magasság (igen, ez életem legrosszabb képzavara).

Egyszerre vámpírregény, halhatatlanságról szőtt, fekete mágiával átitatott, szexi mese, gonosz és kegyetlen szépség, nem feledve az első kötet olvasása közben fel-felbukkanó méla undort és fel-feltörő hányingert. Igazi felnőtt Alkonyat-történet, ám szemben azzal, ez okos sztori. Okos nő írta, a végtelen egyszerűségnél többre vágyó felnőtteknek. 

Érdekes, hogy akár misztikus történelmi regényként is megállja a helyét a sztori. Spoiler? Ja, az nem lesz. Csak konklúzió: olvasd. Élvezd. Szeresd.

Költői kérdés a kiadó felé: mi értelme volt egy trilógia mindhárom részét eltérő kötési móddal és formátumban megjelentetni? Gyilkosan rossz döntés, ami persze, a csokoládén hő hatására képződő szürkés bevonathoz hasonlóan, a termék beltartalmi értékét nem befolyásolja, csak valahogy nem lesz olyan guszta tőle a dolog.

Első mondat:
"Szinte minden éjjel felkerestek az álmok."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések