Frank Schatzing: Breaking News



Olvasó, ki itt belépsz: hagyj fel minden reménnyel! Frank Schatzing a Breaking news-ban is hozta a tőle jól megszokottakat: a hatalmas terjedelmet, az félelmetes kidolgozottságot, és a rengeteg, összegubancolódó szálat. Ezt csak a gyanútlan olvasók miatt sietek leszögezni, már az elején: a Schatzing-szüzek eléggé meg fognak lepődni a könyve olvasása közben. 

Ezúttal felejtsük el a science fictiont, mert a Raj, és a Limit után merőben más vizekre evezett a szerző: ezúttal a huszadik század történelme, a világpolitika és a Közel-Kelet forrongó katlana keveredik egy megbukott haditudósító sorsával. 

A már megszokottak természetesen ezúttal sem maradhatnak el: a terjedelem, az alaposság, és a témának szinte a végletekig történő kivesézése, kérlelhetetlenül kizsigerelve önmagát, s egyben az olvasót is. Olyan kortárs szórakoztató irodalmi szerző, aki alaposabb kutatómunkát végez nála, szerintem egyszerűen nem létezik. Már-már eposzi az a történetmesélési mód és alaposság, amivel végigvezeti Izrael kialakulásának, és történelmének fonalát. Igaz, itt korántsem az egyszerű történelmi váz lehet a cél, sokkal inkább a darázsfészek kialakulásának okai érdekelhették, amikor belekezdett a regény megírásába. Létezik ugyanis egy hely a világon, ahol valószínűleg soha nem lehet béke. Addig nem, ameddig a vallásosok, pro és kontra beleszólnak az olyan profán dolgokba, mint az államok kialakítása, az államhatárok kérdése. A fanatizmus öl: átvitt értelemben lelket, és szított ellenségeskedések, villongások, háborúk révén a testet is. Egy olyan szegletében a világnak, ahol különböző időpontokig visszamenve az időben, különböző urai voltak a földnek, de leginkább egymás mellet kényszerültek élni a zsidók és  a palesztinok, nehézen igazolható valakinek a kizárólagos jogalapja a földre. Főképp akkor, ha belép a vallás, és legalább két nagy hitrendszer szent helyei, gyakorlatilag egymás mellett, egymásra épülve léteznek ott. Pláne, ha a világ lelkiismeret-furdalásból adta oda az akkor zömében valakik által lakott földet másoknak, s ezek a mások mindent meg is tesznek azért, hogy ez így is maradjon: a kész tények elé állítás, és a védekező háború (Ha létezik egyáltalán ilyen. Szerintem nem.) politikáját folytatják a valakikkel szemben. A valakik visszaütnek, mert nem szeretik, ha a mások uralják őket, a korabeli államszervezetük fejletlenségét kihasználva. S minkét oldalról belefolynak a vallási fanatikusok is: íme, a katyvasz. A méhkas, az  őskáosz, a Gordiuszi csomó maga. A zsidó vallási fanatizmus áll szemben az iszlám vallási fanatizmussal: sosem lesz béke, soha nem lesz rend, mert egyik ocsmányabb és hazugabb méreg, mint a másik.

Mindezt, és még annyi minden mást is boncolgat Schatzing, szinte a megszállottak alaposságával, egészen mitológiaivá téve a történetet, mind szerteágazottságában, mind könyörtelenségében. Ő nem az a szerző, aki kíméli a figurát, sokkal inkább az, aki hidegvérrel öl meg karaktereket, akár a vezetett szál, vagy a mondanivaló hangsúlyozása érdekében is. Kíméletlen szerző. Kíméletlen önmagával, a szereplőivel és az olvasóval szemben is. Képes ezerkétszáz oldalból hatszázat annak szentelni, hogy felvázolja a keretet, a körülményeket, a regény világát, s a könyv második felét használja "csak" a történet tényleges kibontakoztatására. Így, szokás szerint, a könyv második felében körülbelül hatszoros a tempó az első részhez képest. Az Egyszeri Olvasó csak kapkodja a fejét, annyi történés zuhan rá hirtelen. 

Az első harmadban nem értettem sem azt, hogy miért a kialakuló Izraelbe helyezte a legújabb regényét, sem pedig azt, hogy miért kell nekem már megint zsidó témájú könyvet olvasni; kevés dolgot unok ennyire mostanában. Aztán persze, fény derült az okokra is. Egy botránnyal bukott haditudósító szerencsétlen visszakapaszkodási kísérlete, s az ostoba igyekezetből fakadó mellényúlásai (akkor sincs spoiler), sehol a világon nem vernének ekkora hullámokat, mint a választott helyszínen. Ekkora lavina sehol nem szakadna a nyakába.  

Így jutunk el ahhoz a ponthoz, amikor már nem is tudjuk pontosan, hogy történelmi regényt, politikai thrillert, vagy akciókötetet olvasunk-e valójában. A válasz egyszerű: mindhármat, egyszerre. Ennek van alárendelve az olvasó, ennek volt alárendelve az író, hihetetlen önfegyelemről és munka iránti alázatról téve tanúbizonyságot, s ennek vannak alárendelve a karakterek is. Akikből nem kevés van, különféle arab, zsidó és egyéb nemzetiségű neveken, szóval, kösd föl a textilt, Olvasó! Másrészt viszont, nem egy mellékalak olyan alapossággal megrajzolt, hogy szinte lélegzik. Schatzing olyan érzékletesen fest nemcsak karaktereket, hanem érzéseket, képeket is, ami nem hagyja érintetlenül az olvasója lelkét, elméjét. Booklányak volt egy rémálma is miatta, s ez is mutatja, hogy mennyire zseniális íróról beszélünk. Meg persze az, hogy egy újabb zsidó témájú könyv olvasása nem fulladt, csömör okán, méla unalomba. 

Kifejezetten tetszett a szerző párttalansága: ebben a témában ritka, s egyben üdítő, hogy nem akar kampányolni sem egyik, sem másik fél mellett. Nem akar szimpátiát ébreszteni, nem takargat hibákat, nem relativizálja az eseményeket, nem fed el erényeket. Mesterien kever fikciót valósággal, határozott kézzel vezetve az olvasóját az ismét kiváló stílusban megírt történeten át. Kimond olyan igazságokat is, amit mások nem mernek, megvilágít olyan szemszögből is, melyből nem szokás: az elfogulatlan mesélő, mintegy mellékesen, számos idézendő mondatot ejt el. Olyat, amit manapság megfogadni több, mint üdvözítő lenne. Mielőtt elfelejtem: az epilógus pedig kifejezetten remek. 

"A megbocsátás nem törli el a múltat, de visszaadja a jövőt."

Nem értékítélet, amit most mondani fogok, de ebből a regényből valóban film fog készülni. Nem úgy, mint az előző kettőből, melyek szintén vászonra kívánkoznak, ám azokat filmre átültetni nagyon költséges lenne. Ebből sokkal könnyebben forgatnak majd egy politikai thrillert, sok-sok akció jelenettel, melyben a fő szál a könyv második fele lesz, utalásokkal , esetleg időugrásokkal az első részre. A téma divatos, jól eltalált szereplőkkel pedig nagyot fog szólni, s ha kérhetem: Sosanát Tilda Swinton játssza majd el! 

Első mondat:
"Magányos Toyota Land Cruiser a végtelen úton."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések