Farída Khalaf-Andrea C. Hoffmann: Az Iszlám Állam rabszolgája voltam



Minden háborúnak az ártatlanok a legnagyobb áldozatai. Nem a férfiak, akik harcolni mennek, nem a gazdasági-politikai érdekcsoportok, melyek érdekében történnek a vérontások, és a legkevésbé sem a politikusok, akik kinyilvánítják a hadiállapotot. Így van ez korunk legkevésbé sem szokványos háborújánál is, melyet az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kezdeményezett a világ ellen. A vallás köntösébe bújtatva, és azt félremagyarázva, a legkegyetlenebb erőszakot alkalmazva szereztek fegyvereket, pénzt, híveket, olajat és rabszolgákat, hogy harcosoknak képzelhessék magukat, a pofátlanul meggazdagodott vezetőik pedig mindenre képes vallási és politikai vezető képében tetszeleghessenek.

Ez a harc háborúvá nőtte ki magát, és döntött romlásba országokat, emberek millióit kényszerítve otthonuk elhagyására, menekülve a háború, az erőszak, a rablás, és az erőszakos térítések elől. Az egész világrendünk megroppanni látszik a Daesh (Iszlám Állam, azaz a magát államnak hazudó köztörvényes, kegyetlen bűnözői csoportosulás) által keltett hullámok alatt, és ez is volt a céljuk. Elérték, hogy az elfoglalt olajmezőkről elorozott olajat megvegyék tőlük az országok, és a vállalatok, elérték, hogy fegyvereket adjanak el nekik, majd pedig elérték azt is, hogy milliók nyögjék az uralmukat, miközben más milliók, a jobb élet, az emberhez való élet, a túlélés reményében útra keljenek egy másik kontinens felé. A világ egy jelentős része szenvedő, felbolydult méhkassá változott, egy másik része pedig a kiszámíthatatlanság és a terror céltáblájává. Ebben a  felfordulásban, és gyötrelemhullámban ismét elfeledkezni látszik a férfiak uralta világ a nőkről. A gyerekek iránti természetes részvét még mozgatja a közvéleményt, de a nők ismét nem számítanak igazán. Azok a nők, akik minden férfiháborúban megfizetnek: a testükkel, a méltóságukkal, az integritásukkal, a jövőjükkel. A megerőszakolt nők tömegeivel nem sokat törődik a közvélemény. 

Azokkal a gyereklányokkal és fiatal nőkkel, akiket elrabolnak az elfoglalt területekről a bűnbandák, százával és ezrével, majd pedig tárgyak módjára, rabszolgapiacokon értékesítik őket. Emberi lényeket adnak és vesznek ezeken a piacokon, nőket, akiket utána "gazdáik" annyiszor vernek és erőszakolnak meg, ahányszor csak akarnak, amíg rájuk nem unnak, és tovább nem adják őket. Vagy amíg ezek a nők bele nem pusztulnak. Nap, nap után, ezrével zajlik ez. Most is, hogy e sorokat írom, és akkor is, amikor te olvasod ezt, Olvasó!

Ezeknek a nőknek a hangja Farída Khalaf, a jazídi lány, aki szintén erre a sorsra jutott. Elrabolták, megbecstelenítették, brutálisan bántalmazták, számtalan alkalommal. Neki azonban szerencséje, és ereje volt. Többedmagával meg tudott szökni, hogy felkutassa a családját, akikről azt sem tudta, élnek-e vagy halnak. Menekülttáborba került, szerencsésen rátalált néhány családtagjára, majd Németországba települt át, egy, speciálisan ezeknek az áldozatoknak, a megbecstelenített lányok és nők részére fenntartott program részeként. Lakóhelye ma is titkos. Ami életben tartotta a szenvedés hónapjai alatt, az eljött számára: elmesélheti a gyötrelmeit, azon nők hangja lehet, akikért senki nem emel szót, akiket senki nem akar megmenteni. A Boko Haram és Daesh által elrabolt, és örökre tönkretett lányoké, akiken nem csak nemi erőszakot követnek el, hanem a hitük megtagadására is kényszerítik őket. Megölik a lelküket.

Ők abban nőnek fel, hogy ha egy lányt megerőszakolnak, azzal elveszítette a becsületét, olyan szégyen érte, mellyel többé nem lehet megbecsült tagja a közösségnek. Szégyenbe kerül emiatt a családja is, férjhez sem mehet. Íme, az áldozathibáztatásnak egy olyan mértéke és módja, mely miatt a szexrabszolgaságból kimenekült, és kimentett, egykori áldozatok, a közösségük körébe visszatérve, még a menekülttáborban sorban öngyilkosok lesznek. Nem bírnak együtt élni sem az élményekkel, sem a kitaszíttatással, sem a szégyennel.

Ezért páratlan Farída Khalaf kiállása, aki mindezekkel együtt, és mindezek ellenére vállalja  történteket. Hősként áll ki, és ezzel a könyvvel emel szót önmagáért és a sorstársaiért. Valakinek el kell kezdenie. Mindenkinek csatlakoznia kell hozzá. Ezeknek a nőknek tudniuk kell, hogy a világ mellettük áll, hogy nem lesznek elfeledett áldozatai ismét egy férfiharcnak. 

Bring back our girls!
@BringBackOurGirls
Adjátok vissza a lányainkat! 

Első mondat:
"Apa mutatta, hogy álljak: - A bal lábaddal lépj egy kicsit előre, és hajlítsd be kissé a térdedet!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések