Krizsó Szilvia: Krizsó -10 bizalmas beszélgetés



Egy újabb olyan ajánló következik, amivel a karácsonyi ajándékozást szeretném megkönnyíteni. Ajándékozz könyvet, Olvasó, minden korosztálynak!

Krizsó Szilvia könyvét már a bemutató estéjén elkezdtem olvasni, sőt, igazából már a bemutatón. Az Örkény István Könyvesboltban gyakorlatilag egy tűt sem lehetett leejteni pár nappal ezelőtt, amikor a szerző bemutatta a kötetet a nagyközönségnek és a sajtónak, Bálint Andrással beszélgetve. Hogy miért pont a Radnóti Színház igazgatója faggatta a szerzőt? A válasz egyszerű: a szerző évek óta folytat nagy sikerű, rendhagyó beszélgetéseket a Radnótiban, Libikóka címmel. Beszélget, mert abban nagyon tehetséges, azon a felvillanyozó módon, ami élményekkel és energiával tölti meg a hallgatóságot is, nemkülönben az olvasót.  

Ezekből a beszélgetésekből választott egy csokrot most Krizsó Szilvia, a számára valamiért legemlékezetesebb embereket gyűjtötte össze az új könyvébe. Így született egy szubjektív válogatás, amivel persze, vitatkozni lehet, sőt kell is. Meggyőződésem, hogy bárki válogatta volna ki az interjúkat, esteket, más lenne a névsor. Booklányé nemkülönben. Szubjektív alapon kihagytam volna a tízből hetet, s másokat tettem volna a helyükre. Nem feltétlenül azért, mert ezekre az emberekre nem vagyok kíváncsi (bár ilyen is akadt köztük), vagy nem ilyen mélységben vagyok kíváncsi rájuk, hanem mert volt alany, aki nyomasztólag hatott rám. Talán azért, mert már ezerszer olvastam és hallottam  tőle ugyanezeket a mondatokat úgy, hogy valószínűleg már először sem érdekelt igazán, amit mond. Vannak közéleti személyiségek (milyen jó kis gyűjtőfogalom ez a valóság elkendőzésére, s mennyi minden belefér!), akik számomra érdektelenek, s az is előfordulhat, hogy túlértékeltnek tartom az őket körülvevő rajongást, pátoszt vagy figyelmet. Ennyi a szubjektív része az ügynek. Tudom, tudom: legyek én a Krizsó, és akkor kiválogathatom majd a saját beszélgetéseim közül, a saját könyvembe azokat, akiket csak akarok. Tulajdonképpen jogos ...

Azonban objektív alapon nagyon jó könyv született. Benne tíz olyan emberrel, akiket vagy legalábbis többségüket sokan szeretnek és tisztelnek, gondolataik figyelmet kapnak, szakmájukban elismertek vagy keresettek. Valamint benne a legfontosabbal: a tizenegyedik szereplővel, a Krizsóval, akit nagyra tartok. Felkészült beszélgetőtárs, érdeklődő és intelligens kérdező. Ez volt az első alkalom, hogy szigorúan véve politikamentes interjúit olvastam, és azért vettem egyáltalán kézbe, mert nagyra tartottam, amit a televízióban csinált. 

Egy szó, mint száz: adjatok Krizsót  karácsonyra! Utána pedig gyertek velem vitatkozni, hogy miért pont így kerek ez a tízes lista, ahogy van. Lehet, hogy rosszul látom. Szerinted?

Első mondat:
"2012. május 12-e aranybetűs nap az életemben."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések