S. J. Watson: A másik én



A szerző előző könyvét, a Mielőtt elalszom-ot eléggé kedveltem annak idején. Már abból kiderült, hogy Watson szeret feszültséget kelteni, az új könyvéből viszont az vált egyértelművé, hogy ért is hozzá.

Afféle szerző ő, aki rengeteget gondolkodik, mielőtt elkezd karaktereket papírra vetni. Kidolgoz egy komplikált alaptörténetet, amit nem átall a végletekig fokozni, és kihozni a helyzetből a legtöbbet, amit csak lehet. Az alapvetés a thrillerek egyik legkézenfekvőbb fegyvere: a veled is megtörténhet. A főhősei teljesen hétköznapi emberek, átlagos élettel, sorssal, bajokkal, semmivel sem kivételezettebbek vagy jobbak, mint bármelyikünk. Esendőek, jellemhibáik és rossz döntéseik vannak, s megpróbálják a lehetőségekhez képest túlélni az élet viharait. Sőt, néha (mint ebben a regényben is), egészen bosszantóan ostobák tudnak lenni. 

Az "A másik én" sokkal jobban sikerült, mint arra az előző regény alapján számítottam. Dacára annak, hogy abból film is készült, egyértelműen ez a jobb. Okosabb, komplikáltabb, érettebb, kiforrottabb munka, ami messze nem csak egy átlagos krimi vagy thriller. Egyszerre szól az internetes ismerkedés veszélyeiről, az örökbefogadás nehézségeiről,  és arról is, hogy milyen az, ha valaki gyilkosság áldozatává válik a családban. Megjelenik benne a kiszolgáltatottság, az összetört emberi lélek, a kiüresedni látszó házasságok, az életközépi válság minden problémája, de láthatjuk azt is, hogy milyen veszélyeket tartogat, ha egyszerre elfelejtünk vágyakozni az után, ami a miénk. Miközben egyre-másra feltűnik az eltemetett, de fel nem dolgozott múlt kísértete, tanúi lehetünk a rombolásnak, ami a nem megfelelő tudatossággal élt élet törvényszerű velejárója.

Azért vagyok ilyen ködös, mert nem akarok történetmesélésbe bocsátkozni. Elöljáróban csak annyit árulok el, hogy a történet, ami a testvér gyilkosának kereséseként indul, igen hamar átváltozik egy komplex rémálommá, ami összedőléssel fenyeget életeket, családokat, énképet, önbizalmat, mindent, ami igazán fontos a főhős, Julia számára. És hogy mik az internetes ismerkedés veszélyei? Fogadjunk, hogy csak a felére számítasz, Olvasó!

Maga a cselekmény egy kicsit nehezen melegedett be; a második felét jobban élveztem, mint az elejét. A tempó végig lassú, ami kifejezetten jót tesz a feszültségnek. Filmgyanúsnak érzem ezt a könyvet is.

Ami biztos: a szerző az utóbbi idők legjobb befejezéséhez futtatta ki a cselekményt. Tökéletes taktikai érzékkel adott mattot saját magának, a szereplőinek, s volt annyira okos, hogy ne felborítsa a sakktáblát dühében, hanem felvállalja a fejleményeket. Rendhagyó, ötcsillagos vég, erősen borzongató történet befejezéseként, amiben -bevallom- ezúttal nem tudtam kitalálni olvasás közben, ki is a hunyó.  Az pedig már jelent valamit.

Első mondat:
"Határozott léptekkel felmegyek a lépcsőn, de az ajtó előtt hirtelen elszáll a bátorságom."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések