Horváth Péter: Szerelem első vérig



Szóval, volt az a film. A film, ami akkoriban a nagyok körében kultuszfilm lett, de nem értettem soha, hogy miért. Igaz, Booklány akkoriban még korántsem volt nagy, s valamikor, a kilencvenes évek közepén meg már nem értette az egészet. Nem vágott az elevenébe ez a szocialista műremek, abból a fura korszakból, amikor a fiatalok energiáit és a szereplők eredetiségét amatőrökkel akarták hangsúlyozni. A zene nyomasztott, a képi világa idegesített, nem értettem a zárt, szűkös, gulyáskommunista hangulatát, a hab a tortán pedig a főszereplő neve volt: Beri Ary, ipszilonnal. Akkoriban ez már kínosnak hatott, de persze, készséggel elfogadom, hogy '85-ben ez a menőségfaktor kimaxolása lehetett. 

Így esett, hogy amikor a kezembe akadt a film alapjául szolgáló könyv újrakiadása, azonnal tudtam, hogy el kell olvasnom, mert valahol a forrásnál kell a kulcsot keresni. Valamit mégiscsak tudhat ez a könyv, ha egy generáció nőtt fel a hatása (no meg a film hatása) alatt. 

Azt kell mondanom, hogy most már értem. Értem a rajongást, mert a maga flegma módján ereje van ennek a könyvnek. Sokkal több minden, nagyobb mélység és több réteg lakozik benne, mint abban a fura, esetlen filmben. Ebben a könyvben egyszerre van jelen a kamaszkor, a majdnem felnőttség minden baja egy végtelenül szemforgató és prűd világban. Egy olyan világban, ahol az elvtársak inkább úgy tettek, mintha a szexualitás (különösen a fiataloké) egyfelől bűnös lenne, másfelől a hanyatló nyugat ópiuma. Valami, amiről ha nem beszélünk, nincs is. Fűszerezve az önrendelkezés szabadságának hiányával, ott, ahol s amikor mindenki hatóságnak képzelte magát, s feljogosítva arra, hogy beleszóljon a másik életébe, magánéletébe. Ahol a kórházban, mint egy darab ronggyal bántak az abortuszosokkal, akiknek végig kellett hallgatniuk nem csak a személyzet, de a többi páciens agymenését is. 

Benne van ebben a kis könyvben minden: a szocialista erkölcs alatt szétesett családok minden nyűgje, az apa mosdik, anya főz összes mocska, a felnőttek, a társadalom és a kamaszok útkeresése egy még létező, de már senki által el nem hitt diktatúrában, az infantilizált társadalom minden beteg rezdülése, a magyarok minden kicsinyes, béna gyávasága. 

Benne van a kamaszok útkereső lendülete, a kitörés hiábavaló vágya, ami hamvába hull, mert az élet mindenkit bedarál, te is beállsz a sorba, mert az élet nem habos torta, elvtársam. Jó kis korrajz a haldokló Kádár korszak társadalmáról, az akkori fiatalokról, de legalább annyira az idősekről is. 

Fakó világ, humorszikrákkal és  tragikus villanásokkal. A hiánygazdaság rendszerének jellemrajza, a kis magyar elvágyódás, bezártság és tudatlanság tablója, az akkori fiatalok , meg a felnőtté válás tökéletesen fájdalmas ábrázolásával. 

Első mondat:
"Ha valaki megkérdezte volna Fügét, milyen is az a város, ahol az iskolai szüneteket leszámítva immár negyedik éve lakik, megvonta volna a vállát, vagy azt felelte volna a kollégiumi mosdó tükre előtt begyakorolt belmondós mosolyával:
A bég nem alkuszik!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések