Czető Bernát László: Veszettek



Vannak könyvek, amik túlmutatnak önmagukon. Fontosabbak annál, pontosabban: fontosabb témát boncolgatnak annál, semmint önmagukban értékelendők lennének. A Veszettek ilyen. Olyan könyv, aminek olvasáskor meg kell próbálni eltekinteti attól, hogy nem tökéletes, mert fontosabb a gondolat, mint a papírra vetett szó: ez a regény el akar mondani valamit. 

Valami fontosról beszél a 2010-es évek rögvalóságáról, a vidéki nihilről, a kisvárosok elveszettségéről, sok millió honfitársunk céltalanságáról, kilátástalanságáról és tehetetlen dühéről, ami annyira elködösíti az agyakat, hogy már nem látjuk a fától az erdőt. Az irodalomnak feladata is van: olykor lámpásként kell, hogy megvilágítsa a bajokat, azok eredőit. Nem véletlen, hogy könyveket tiltottak be a diktatúrák a huszadik századig világszerte, a jelenkori elnyomók pedig "csak" megszabják, hogy mi a javallott/támogatott/forgatható szöveg. 

A nácik örömünnepet ültek a könyvégetések felett.

A Goda Krisztina által rendezett, ún. gárda-filmként aposztrofált alkotás (ami jelenleg bukásra áll a mozikban) alapjául szolgáló regény egyszerűen nem bukhat bele a belőle készült film sikertelenségébe! Nem, mert akkor elengedünk a fülünk mellett egy újabb, vészcsengőként berregő könyvet, megmutatjuk, hogy arrogánsabbak vagyunk annál, semmit leereszkedjünk az általunk, a magyar társadalom, és a mindenkori magyar kormányok által, közösen teremtett jelenvaló mocsok szintjére. A szintre, ahol a mi és az ők kétségbeesetten, erőszakkal próbál elkülönülni, vagy legalábbis  megpróbálják szétválasztani azt. A helyzet több, mint kétségbeejtő, a forgatókönyv pedig, feleim: benne van a könyvben. Az, amit magunk körül látunk, "nagyban", az országos politikában, azt kottázta le a szerző egy sohasemvolt' kisváros sorsában. Szikár mondatokkal, feszes szerkesztéssel, férfiasan, izzadtság-és lábszagú posvánnyal. Rohad az egész, szinte büdös. Ez a mi kis vidéki, lepattant, Amerikai história X-ünk...

Nem kényelmes könyv. Szúr, mint a kavics a cipődben. 

Benne van ebben minden: a kisstílű gengszterek, és az országos szemetekké nőtt üzletemberek érdekkörei, a helyi és a magasabb szintű politika összefonódása, a háttéralkuk, amik soha nem kerülnek napvilágra, de igazzá teszik a mondást, miszerint a zavarosban lehet a legjobban halászni. 

Olvasó, nem fordul ki a gyomrod, hogy használni próbálnak? Hogy kihasználnak mindent és mindenkit: a legjobban téged? Hogy kriminalizálják az áldozatokat, de végső soron mindenki áldozat? A telepi cigány azért, mert évtizedek óta nem kapott lehetőséget az emberi életre, s mindennek híján belefásult, s megpróbál az egyetlen módon boldogulni, ahogy még tud. A szerencsétlen, jövőkép nélküli, ostoba tekintető, egyszerű, menetelő, félkatonai, informális szerveződésekbe verődött fiatal (vagy kevésbé fiatal) azért, mert vele ugyanúgy nem törődik senki: ő az eszköz a háttérjátékosok sakktábláján. Te pedig azért vagy áldozat, mert úgy alakítják a sakkjátszmát, hogy elhiszed: egyfelől létezik ez a kibékíthetetlen, már-már genetikus ellentét, az ők és a mi kettőse, miközben csak a szavazatodról szól az egész. De minimum arról, hogy befogd a szád és fordítsd el a fejed, amíg körülötted újraosztják az országodat, és ellopják a pénzedet. 

A legnagyobb tragédia pedig mindebben az, hogy nincsen ők és mi. Csak mi vagyunk. Mi, akik ezt hagyjuk. Hagyjuk a szalonfasisztákat besétálni a főbejáraton, mert éppen megfésülködtek, mert kiskutyával és gyerekkel mosolyognak a plakátokról. Ma még. 

Első mondat:
"Eső. Őszi éjszaka."


Megjegyzések

  1. A Goda Krisztina rendezte film kicsit eltér a könyvtől, mert mint kiderült, egy korábbi változat képezte az alapját (A kakukk című kisregény), ahol a Védegyletes rész ugyan az, csak éppen a politikai-gazdasági maffia rész hiányzik. Czető Bernát László kibővítette a kisregényt és ebből lett a Veszettek című könyv. Ami szerintem is egy nagyon jó regény, és reméljük, hogy a film bukása nem rántja magával a könyvet, mert az elég nagy veszteség lenne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések