Jessie Burton: A babaház úrnője



Az év egyik legkülönlegesebb könyve Jessie Burton nagy nemzetközi sikert magáénak tudó kötete, az "A babaház úrnője". Nem csupán nyelvezetében szép és finom, témájában egyedi, fordítói munkában alapos (Farkas Krisztina), hanem a kiállítása is jó ízléssel készült. Kellhet ennél több? Persze, hogy nem kell.

A XVII. századi Hollandiában, Amszterdamban járunk, a kálvinista morál és munkaerkölcs fellegvárában, ahol a gazdag kereskedők soha nem látott vagyonokra tesznek szert és elképzelhetetlen világrészekkel üzletelnek, ahol a mindennapi élet talán nagyobb küzdelem mégis, mint Európa bármely másik pontján akkoriban. Talán ez az egyetlen ország, amit a lakói mindennapos, állhatatos küzdelme tart csupán a tengerszint felett, s Damoklész kardjaként lebeg a fejek felett: "egyszer átszakadnak a gátak". Ez a napi harc az elemekkel adta  a társadalom szerveződés sajátosságait, a szoros egymásra figyelést, a közösségbe beolvadás és beolvasztás vágyát, a szikárságot, a puritanizmust vagy legalábbis a puritán élet láttatását.  

Ez a világ az is, ahol rengeteg jogtalan ember keveredik egymással: a kereskedelem révén bevándorlók, a feketék, a más vallásúak, és a nők. A feketék, akik külsejük miatt voltak megvetettek és elnyomottak, bár akkoriban rabszolgaság Hollandiában nem létezett. Csak a gyarmataikon... A különféle vallásúak, akikkel szintén nem keveredtek szívesen, mert aki más, az gyanús. A nők, akik a kor kétkeresős családmodellje ellenére (mert bizony, a kiválasztott kevesek kivételével ez volt szokásban) szinte teljesen jogfosztottak voltak ebben a  képmutató városban is. Nem lehetett beleszólásuk sorsuk alakulásába, nem lehetett vagyonuk, kereső foglalkozásuk, nem is látszódtak igazán, kivéve, ha férjhez mentek. Egy férjezett nő már elismert státuszban volt a társadalomban, vagyonra azonban csak özvegysége révén tehetett szert.  Csak akkor dolgozhatott céhtagként, azaz legálisan. Csak így rendelkezhetett a testéről, az életéről.

Erről a szikár világról szól a regény, pontosabban a benne feszülő ellentétpárokról: a társadalom hivatalos és valódi arca közötti különbségről,  hihetetlen gazdagság és a fennen hirdetett döbbenetes vagyonok közötti különbségekről, a nők és a férfiak lehetőségei közötti ellentétekről, a nők jogfosztottsága és a sorsuk alakítása iránti vágy ellentéteiről, a mi és a ti, minden elképzelhető módon kihangsúlyozott eltéréseiről egy ízig-vérig hipokrita társadalom szemszögéből mutatva meg mindezt.

Abban a korban, ha egy jó házból való, de szerény körülmények között élő, vidéki úrilányt elvett egy amszterdami vagyonos kereskedő, mindenki úgy hitte -maga a lány is-, hogy megcsinálta élete szerencséjét. Megtette az egyetlen dolgot, amit megtehetett: férjez ment. Azonban mi történik akkor, ha az álomi férj olyan, mintha nem is létezne? Mi történik akkor, ha elképzelhetetlen titkot rejteget? 

Petronella egy gyönyörű babházat kap a férjétől ajándékul, ami egyfelől sértés a fiatal feleség számára, hiszen neki akkor és ott, 18 évesen, felnőttként kellene helyt állnia, nem pedig gyermekként játszadoznia a miniatűr világában. Azonban ez a miniatűr világ életre kel és összekeverednek az apró és a valós méretű dolgok. Sorra hullanak le a leplek és az álarcok a város egyes, köztiszteletben álló tagjairól, az ellentétek pattanásig feszülnek, s ahogyan az várható, el is pattannak, mert el kell pattanniuk. 

Különösen szerencsésnek érezheti magát az olvasó, amiért egy ilyen kettős (a miniatűr és  a valódi) világ közvetítésével élheti át a történetet. Így válik teljesen világossá az üzenet a társadalmi berendezkedés és az egyes emberek hibáiról, a másság és a másik meg nem értéséről, az emberi gonoszságról, és mindarról, amivé válhat egy csoportnyi ember, ha felüti a fejét a vallással megtámogatott képmutatás. Emlékezzünk csak: ez a fajta őrület rávette minden idők egyik legnagyobb művészét, Sandro Botticellit, hogy saját kezűleg vesse tűzre a nem eléggé vallási témájú műveit, Savonarola prédikációinak hatására!

Kivételesen szép, igényes, alapos munka az "A babaház úrnője", melynek témaválasztása is rendhagyó, az írónő felhasznált eszközei pedig a legjobbak közül valók.

Első mondat:
"Mindenki arra számít, hogy a temetés csendesen zajlik majd, hiszen az elhunytnak nem voltak barátai."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések