Kolozsi László: A farkas gyomrában



Ezt az egészen fontos, és párját ritkító témájú könyvet nagy lelkesedéssel vettem kézbe. Az utóbbi évek legrejtélyesebb, s talán a legtöbb kérdést felvető gyilkosságsorozatának apropóján született krimi a cigánygyilkosságokról mesél. Arról a mély sebről, amit ez mart a nemzet lelkén, ám legfőképpen talán azzal tüntet, hogy milyen kicsit szólt, ahhoz képest, amekkorát szólhatott volna. 

Beszél, szinte kiáltványként a minket körülvevő rasszizmusról, arról, hogy az utóbbi évtizedek hamvába holt megoldásai, és mindkét oldalon elkövetett hibái hogyan teszik tönkre a többségi társadalmat, amely így még mélyebbre taszítja az áldozatokat, azt a kisebbséget, ami így óhatatlanul magával rántja a többséget, s a kör bezárul. Vitát, párbeszédet akar generálni -ez egyértelműen érezhető szándék-, fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a ház ég, lassan a tetőszerkezet is lángol már. A krimi középpontjában a szélsőjobboldal előretörése is fontos szál, ezzel összefüggésben emblematikus figurák jelennek meg a militáns csoportok összejövetelein, akik kísértetiesen emlékeztetnek bizonyos valódi alakokra. Egyáltalán, az egész könyv a valóság és a fikció határán egyensúlyoz. Szól leánykereskedelemről és prostitúcióra kényszerítésről,  a kommunista örökségünkről és az áldozathibáztatásról, magyarokról és cigányokról, széles e hazában. Egész sor, elképesztően fontos témához nyúl, ami az évad egyik legfontosabb könyvéve tehetné.

Azonban van egy kis probléma: a könyv hemzseg a hibáktól. Itt nem pusztán helyesírási hibákról beszélek, bár azok is nagy arányban fordulnak elő. Például, ha valaki jó estét tölt el, annak nem volt jó "estélye", ugyebár, de a "Mamut Bevásárlóközpont" sem létezik. Aztán ott vannak a teljesen követhetetlen módon alkalmazott írásjelek, vagy az érthetetlen központozás. Esetleg a főhős, akinek a keresztneve sem állandó ... Egy tisztességes szerkesztői munka, vagy egyáltalán: szinte bármilyen szerkesztői munka fájóan hiányzik a kötetből, olyan érzése van az olvasónak, mintha a nyers változat ment volna, egy szörnyű tévedés folytán, a nyomdába. 

A szerző nagyon el akart ezzel a regénnyel mondani valamit, nem átall a szereplői szájába alapos meg (néhol túl-írt) szociológiai, filozófiai, politológiai vagy egyéb összefüggéseket, akkor is, ha azt semmi nem teszi indokolttá. Ezekben a részekben túl erősen, vasmarokkal próbálja az olvasót szinte odarángatni az általa jónak tartott logikai vonal mellé, miközben az egyéb részekben nemcsak magára hagyja, hanem egyenesen szélnek is ereszti. 

Az évad legfontosabb könyve lehetett volna ez a krimi. Lehetett volna egy rendes, vaskosan társadalomkritikus regény. Csattanhatott volna nagyot, ha pontos a szöveg, ha kiegyensúlyozottabb a történet szövése, ha lehetne a megbicsaklások nélkül, s így állandó rossz szájíz nélkül olvasni. Így azonban, egészen egyszerűen csak kár érte. Kár, hogy a forma nemcsak leuralta, de képes volt szinte teljesen súlytalanná tenni a tartalmat, ami így nem lett jó krimi, nem lett Fontos Könyv,  hanem egyszerűen csak egy könyv lett, s az Elszalasztott Lehetőség. Említettem már, hogy mennyire kár érte?

Első mondat:
"Lackó sosem ment ki éjjel a budiig, a vályogfalat vizelte le, abban bízva, nem fogják tetten érni."


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések