Denise Kiernan: Az atomváros lányai



A második világháborút ezer és egy aspektusból kivesézték már. Hallhattunk -rengeteget- a nácikról, építészeti lázálmaikról és kegyetlenkedéseikről, az őrült terveikről és megszállottságukról. Számba vették a harci cselekményeket, az egyes országok hadba lépését, a civil lakosság szenvedéseit és a katonák mindennapjait. Foglalkoztak a hősökkel, akik megnyerték a háborút, de sokkal kevesebbet az asszonyokkal, akik életben tartották mindazokat, akik nem mentek el harcolni. Méltatlanul kevés szó esett azokról a nőkről, akik -miközben rettegve várták haza a szeretteiket és a férfiak véres világuralmi játékának a végét- működtették az országokat, a kontinenseket, etették a családtagokat, ellátták a férfi és a női feladatokat is, és, ha szerencséjük volt, talán meg sem erőszakolták őket. Mindezt egyetlen szó köszönet, megbecsültség nélkül. 

Mindannyian hallottuk, tanultuk a történetet az atombomba kifejlesztéséről és ledobásáról, mindent tudunk tudósokról, akik a titkos kísérleteken dolgoztak, filmeket forgattak még a történelmi atomcsapásról is, ami végső soron térdre kényszerített Japánt, egészen a bombaszállító repülőt irányító pilóta anyja nevéig. Azonban szinte semmit sem tudunk az Atomváros lányairól. Azokról a nőkről, akik egy titkos városban éltek, egy titkos üzemkomplexumban dolgoztak, s olyan titkos feladatokat láttak el, melyekről még egymás között sem beszélhettek. Ők azok, akiknek a megfeszített munkája nélkül az USA nem nyerhette volna meg a háborút. 

Ezek a fiatal nők különféle okokból csatlakoztak a szupertitkos élethez, nem alkottak egy arctalan, hősies masszát: ezerarcúak, százféle személyiségűek voltak, s ahányan, annyi helyről származtak. Sokan közülük ma is élnek: nyolcvan-kilencven éves nagymamák, akik nosztalgiával emlékeznek vissza az Oak Ridge-i ifjúságukra: hiszen abban a titkos városban voltak fiatalok, csinosak, hasznosak és boldogok. Ott dolgoztak és szórakoztak, és a háború ellenére, az őket körülvevő titkok ellenére ott nevettek az égre, azzal a gondtalansággal, ahogyan arra csak a fiatalok képesek.

Denise Kiernan dokumentumkönyve sokkal inkább dokumentum, mint könyv. Nem egy laza, gördülékeny olvasmány, sokkal inkább egy tényfeltáró interjú-és adathalmaz. A téma, véleményem szerint, megérdemelt volna egy olvasmányosabb tálalást, olyan formát, ami a tartalmat jó eséllyel juttatja el szélesebb tömegekhez, hogy aztán milliók emlékezete őrizze ezeket a nőket, akik helyt álltak a legnehezebb időkben is, a legfurcsább körülmények közepette is. 

Első mondat:
"Az Appalache-hegység agyagpalával és szénnel borított déli lejtői, a Cumberland-fennsík ősi dombjai és a keleti partvidékig hullámzó Smoky-hegység által közrezárt terület mindig is sok, mélyen eltemetett titkot őrzött." 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések