Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt



Van az úgy, hogy befeketítjük a noirt még egy kicsit jobban, hogy aztán abból egy Edgar-díj süljön ki. Így tett Winters is, amikor megírta a 'Gyilkosság világvége előtt' című könyvét. Ez a krimi furcsa alternatíva a nyomozós műfajra: mélyebb kérdésekre keresi a választ, mint hogy mennyit ér egy ember élete, még ha nem is mindig találja meg azt.

A gyilkosság egy apokalipszis előterében zajlik: egy aszteroida megállíthatatlanul el fogja pusztítani a bolygót, minden ennek megfelelő mértékben áll a feje tetején, s egy -sokadik- öngyilkosság történik a városban. Mivel ilyen különleges élethelyzetben ez nem ritka, egy nyomozón kívül senki nem kételkedik az önkezűségben. Hank Palace azonban megszimatol valamit, és a feltételezett gyilkos nyomába ered. Közben, persze, telnek a napok, s közeledik a katasztrófa napja: a Becsapódás Napja, a Világvége Ideje.

Azt vártam ettől a könyvtől, hogy teljes, okos, feltáró jelleggel bemutassa azt, miként borul fel a civilizáció a tudott pusztulásunk előtt pár hónappal, hogyan alakulnak át a normák, mi történik a gazdasággal, a családi kapcsolatokkal, az emberek elméjével, miegyébbel. Azt vártam volna, hogy a katasztrófa, melynek homlokterében áll a nyomozás, részleteiben ki legyen bontva. Azt, hogy felvázoljon egy alternatív valóságot, egy emberiséget az összeomlás szélén. Ehhez képest csak utalások vannak a könyvben minderre. Létezik még magántulajdon is, közlekedési szabályok is, amiket nem is kell katonai erővel megvédeni, igaz, sok az öngyilkos, az apatikus meg a fanatikus hívő a rendszerben. 

Hiányérzetem van. Ez a fantasztikus ötlet megérdemelt volna egy komolyabb munkát is, mert így nem lett más, mint egy átlagos krimi. Kár az elvesztegetett ötletért, aprópénzre váltotta a szerző. Persze, trilógia első része, javulhat is a dolog. Nem ártana.

Az író egyébként jól, olvasmányosan ír, a fordító Falvay Dóra nagyon jó munkát végzett. Gördülékeny, szép szöveget adott ki a kezéből, ordító hibák nélkül. Csak a könyv ne nyújtott volna számomra fájóan keveset! Sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából, még akkor is, ha ez így sem kevés, csak -számomra- nem elég. Az emberiség feje felett Damoklész kardjaként lebegő pusztulás több kérdést és több választ kellene, hogy fölvessen. 

Első mondat:
"Nézem a biztosítási ügynököt, ő pedig visszabámul rám."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések