Vicki Howie: Csendes éj



Karácsony előtt itt az ideje, hogy foglalkozzam egy kicsit a szezonra megjelenő gyerekkönyvekkel is. Ezúttal nem egy divatos, filmhez vagy Disney-produkcióhoz kötődő kiadványra esett a választásom, sokkal inkább szerettem volna megmutatni valami egyszerűbbet, egy barátságosabb hangulatú mesekönyvet. Olyasmit, ami nem irányítja a gyerekek fantáziáját, sokkal inkább tág teret hagy a szárnyalásra.

A Harmat Kiadó karácsonyi mesekönyve tulajdonképpen a legkisebbeknek szól. A rövid, könnyen emészthető történet a Csendes éj című karácsonyi dal születését meséli el a kicsiknek, egy egércsalád csínytevéseivel körítve. A vallásos mondanivaló talán csak egy picivel több benne, mint magában a karácsonyban, így bátran ajándékozható szinte mindenkinek, a család vallásos kötődésétől, vagy felekezetétől függetlenül. Ez pedig nagy erénye a kiadványnak, főleg, ha alapul vesszük azt, hogy egy keresztény kiadóról van szó. Ez esetben megőrizték az arányérzéküket, amikor ezt a történetet választották a karácsonyi szezonra. Nem erőszakosan, nem tukmálva jelenik meg benne az ünnep eredeti jelentése, a betlehemi jászol, a templom. Ízlésesen.

A történet középpontjában az egércsalád áll, akik annyira rettegnek az orgona robusztus hangjától, hogy karácsony előtt kénytelenek azt tönkretenni, mert félnek tőle, és nem akarják a mennydörgésszerű hangját hallgatni az esti misén. A baj ezzel csak az, hogy a gyermekkórus így nem tudja előadni a sokat gyakorolt műsorát karácsony estéjén a Szent Miklós templomban. Így születik meg Franz Gruber dallamával, gitárkísérettel, Josef Mohr atya szövegére az azóta világkarriert befutott dal: a Csendes éj. Bűbájos történet, ami elolvasása után akár magát a dalt is el lehet énekelni a karácsonyfa alatt, ahogyan a könyvbéli kórus kis tagjai tették azt szenteste. Olyan hangsúlyos helyet foglalnak el a mesében az énekelni vágyó gyerekek, hogy akár rejtett kampányként is értelmezhető ez a kóruséneklés mellett. Soha rosszabb hobbit a gyerekeknek!

A rajzok Kállai Nagy Krisztina keze munkáját dicsérik. Felhő -vagy sokkal inkább stílszerűen- habcsókszerűek a rajzok, éppen annyira levegősek és lebegők, hogy a beindítsák a kicsik fantáziáját. Tündéri világot fest az olvasó elé: roppanó hóval, süteményillattal, gyertyafénnyel és áldott, nyugodt csönddel a végén.  Booklány nagyon szerette ezt a világot.

Első mondat:
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Oberndorf nevű kis falu egy zúgó folyó partján, a hazánkkal szomszédos Ausztriában."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések