Morgan Sportes: Mindent azonnal



Egy gyilkosság igaz története, ami kegyetlenül az olvasó arcába vágja egy emberrablás és gyilkosság részleteit, s teszi ezt úgy, hogy az ügy messze túlmutat önmagán. Könnyen megfogható lenne (és meg is fogták erről az oldalról, persze) antiszemita felhangú kegyetlenkedésként, iszlám terrorizmusként, egyéb kliséként. Pedig ez a szörnyű eset nem más, mint látlelet a létező legjobb globalizált világ valós problémáiról. 

Franciaországban muszlimok elrabolnak egy zsidó srácot, mert azoknak van pénzük, váltságdíjat követelnek, a rendőrség közbelép, az ügy elhúzódik, az áldozat pedig, szörnyű kínok után, valamivel több, mint három héttel később kiszenved. A tetteseket elkapják, az ügyet felgöngyölítik, Izrael állam ráharap, el lehet verni ismét a palávert a jelenleg kézenfekvő módon bűnösnek kikiáltható vallásokon, tévéhíradó bekapcs, mindjárt kezdődik a következő valóságsó.

Pedig annyival árnyaltabb és mélyebb a sötétség feneketlen kútja ennél! Igaz, azt nem is lehet ilyen médiakészen egyszerű képletekben megfogni, mint: az iszlám megint bűnös, a zsidók még mindig jófejek és áldozatok, a bevándorlók meg aljanép. A gyomorforgatóan ocsmány történet sokkal többet mond annak, aki valóban válaszokat keres. Mesél arról, hogy milyen elveszett és talajtalan Európában egy egész generáció, akiknek a szüleit tárt karokkal várták a gazdag nyugaton, addig, amíg olcsó munkaerőre volt szükség. Miután már túl sokan lettek, a termelést pedig kiszervezték olyan -emberi jogi szempontból- "civilizált" helyekre, mint Kína meg Banglades, hirtelen fölöslegessé váltak. Már nekik sem jut feltétlenül munka, nemhogy az időközben felnőtt következő generáció tagjainak. Európa kulimunkásként szívből üdvözölte őket-messziről, orrot befogva, kesztyűben, de annyit soha nem fizetett nekik, hogy megfelelően taníttathassák a gyerekeiket. Annyira soha nem örült nekik, hogy melléjük akart volna ülni egy padon. Az esélyt is elvette tőlük a beolvadásra, vagy valamiféle egyenjogúsodásra. Ők pedig nem is akartak annyira beolvadni. Megrögzötten őrizték a hagyományaikat, a múltjuk és, igen, a vallásukat is. Hiszen ennyi maradt nekik a megszokottból, az őseikből, a hazából, mindabból, ami a világot jelentette és amit hátrahagytak a jobb élet reményében. 

A Kánaán pedig gettóvá változott. A gettó utcáin talajtalan tizen- és huszonévesek lézengenek két világ között, a semmiben. Már nem tartoznak oda, ahonnan a szüleik jöttek, az a valóság soha nem volt az övék. Az ő valóságuk Nyugat-Európa, amiben úgy vannak benne, hogy örökre kívül rekedtek a falain. Az öreg kontinens nem kér belőlük, a zavargások pedig még csak az utóbbi években kezdődtek el. Hogy hová vezet mindez? Nem tudjuk. Nem tudhatjuk, hány tízezer, a könyvben felvázolt, céltalan, üres, sehová sem vezető és semmire sem számot tartó élet teng-leng a lakótelepek utcáin. Nem tudhatjuk, hány tragédia következik még be, különféle országokban. 
Nem tudjuk, mit kezdjünk az eltérő kultúrákkal.
Nem tudjuk, hogyan egyeztessük össze a szabad vallásgyakorlást a kendő viselésének törvényi tilalmával.
Nem tudjuk még, hogy a tüneti kezelések nem oldanak meg semmilyen okot.

Csak annyit tudhatunk biztosan, hogy itt, a létező világok legjobbikában őket, a magukra hagyottakat sokkal könnyebben elérik a tévék, a filmek, meg a hülye dalszövegek, mint bármi egyéb. Nincs eszközük védekezni ellene. Így itt, a létező világok legjobbikának kellős közepén ülünk egy olyan puskaporos hordón, ami - ne legyenek illúzióink-, nekünk is fájni fog, ha felrobban, nem csak nekik. Keserű lesz a felébredés abból a rémálomból, amit azzal szabadítottunk magunkra (és rájuk), hogy ismételten nem tudtunk megfelelő választ adni az általunk teremtett, globalizációnak nevezett agyrém kihívására. 

Első mondat:
"2006-ban egy elefántcsontparti származású, muszlim hitű francia állampolgár elrabolt és különösen kegyetlen körülmények között meggyilkolt egy zsidó vallású francia fiút."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések