Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai



Katarina Mazetti: van, aki-e neven nem ismeri? Az első könyve, az 'A pasi a szomszéd sír mellől' óta tudjuk, hogy boldogok azok, akik olyan országban élnek, ahol akkor lehet nevetni, amikor szeretne az ember, s nem akkor, amikor jóváhagyja azt az alapvetően rosszindulatú, erőszakos, álszent és ostoba közvélemény. A gyásznak is vannak olyan fázisai, amikor a nevetés természetes emberi reakció, mi több: gyógyír a sebre. Mindenki tudja ezt, akit azzal áldott meg az Ég, hogy olyan helyre dobta le születésekor, ahol nem egy merő fogcsikorgatás a önismeret alapja.

Summa summarum, a szerző az új könyvében ismét a fájdalomhoz nyúl: a válás témáját járja körbe, ezer oldalról, kis novellák keretében. Feltűnik a csinosabbal megcsalt feleség, az idő múlását magán nem, csak az első feleségén észrevevő férj, a kertvárosi kirakat-htb, akit mindig lecserélnek egy fiatalabbra, a kisemmizett házastárs, az összetört álmok, csalódott és talajt vesztett gyerekek... A fájdalmaink mi magunk vagyunk. Mondd meg, mi fáj  a legjobban és megmondom, ki vagy! Talán ezért ilyen nagy hatásúak Mazetti tagadhatatlanul szórakoztató történetei: egy kicsit benne vagyunk mindben, ha másképpen nem, akkor a félelmeink révén. Bármikor, szinte bárki lehet elhagyott, megcsalt, özvegyülhet meg, vagy egyszerűen csak kaphatja magát azon, hogy egyedül áll az élet viharaiban, és senki sem terít a vállára viharkabátot. 

A félelmek legyőzésének egy módja szintén a humor. Az agy kiengedi a túlfeszültséget, s az addig rettegéssel blokkolt energiák átcsoportosulhatnak végre, amik így produktivitást hozhatnak és győzelemre segíthetnek. 

A siker titka, mint eddig is, az, hogy ezek ismét Átlagosék történetei. A szomszédé, az unokatestvéré, tulajdonképpen akárkié lehetnek, aki szembejön az utcán, vagy a tükörben. A könyv szereplői semmivel sem szebbek, okosabbak, gazdagabbak vagy különlegesebbek az utca emberénél. A novellák egyszerűen rólunk szólnak; rólunk, és a mindennapok sokszor kisszerű, de az életben annyi mindent meghatározó sarokpontjairól. A téma minden novellában ugyanaz: a válás, ám az, mint az életben minden más is, nem történik soha egyformán két emberrel, nem jelenti soha két embernek ugyanazt. Ebből a sok egyéni történetből áll az össze az, amit összefoglaló néven válásnak nevezünk. 

Első mondat:
"A nő közvetlenül a nyaraló kerítése mellett parkolt, majd kikászálódott a kocsiból."


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések