Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt



A  meggyőződéses olvasót alapvetően kétféle meglepetés érheti, amikor egy új könyvbe kezd: valami jóra számít és rosszat, de legalábbis rosszabbat kap, vagy nem bízik semmi eget rengetőben, pont ezért éri olyan váratlanul a kis csoda, amit végül megkap. Mondanom sem kell, ez utóbbi meglepetést mi, mániákusok, sokkal jobban szeretjük.

Sue Townsend, az Adrian Mole-történetek hallhatatlan szerzője, utolsó könyvével nagy meglepetést okozott. Persze, az eddig is tudható volt, hogy az írónő fanyar humora egészen kivételes, és az is, hogy előszeretettel és kiváló érzékkel tart görbe tükröt a brit társadalom elé, ebben a kötetben azonban valami egészen páratlan dolog történik. Az olvasó, miközben egyre nagyobb odafigyeléssel forgatja a lapokat, ráébred, hogy a itt bizony egyetlen szó sem véletlenül került pontosan a helyére, s nyilvánvalóvá válik az is, hogy éppen valami fontos dolgot olvas. 

A történet szerint Eva, egy átlagos nő, feleség és anya, egy napon, miután hiperintelligens ikergyermekei elköltöztek a főiskolai kollégiumba, úgy dönt, nem kel fel többé az ágyából. Egy évre szabadságolja magát az életéből. Az, hogy mi vezette erre, s milyen hatással van ez a családja tagjaira, valamint szűkebb és tágabb környezetére, csak lassan bontakozik ki a történetben. Kíméletlenül nyers képet fest a szerző anyaságról, házasságról, gyerekekről, tömeghisztériáról, de arról is, hogy milyen olcsó, sekélyes és végső soron mennyire önző is az ember. Előítéletek, fájó sebek és -sajnos- nagyon is emberi métely kerül terítékre a könnyed felütéssel induló, keserédes tragikomédiában. 

Úgy nevettet, hogy sírni volna kedvünk, s úgy bölcselkedik, hogy az aha-élmények sora szinte katarzissal ér föl. Ezer árnyalat, még több íz: jóféle koktél született. 

Mivel Townsendet nem kapta fel úgy az amerikai marketing-gépezet, tartok tőle, hogy sajnos tömegek nem fogják megtudni, hogy élt egy asszony Nagy-Britanniában, aki sokkal jobban tudta ábrázolni a társadalom és az ember valódi arcát, mint az Rowling tett az agyonhájpolt Átmeneti üresedésben. Sajnos. Pedig végtelenül szomorú lenne, ha egy ilyen erős metaforákkal megtűzdelt, kacagtatva felkavaró alkotás nem kapná meg a neki járó helyet, minden olvasni szerető sorstárs könyvespolcán.

Egy kiváló humorral és különleges éleslátással megáldott szerző maradandó hattyúdala. Kötelező olvasmány, feleim!

Első mondat:
"Amikor elmentek, Eva bereteszelte az ajtót, és kihúzta a telefont."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések