Brian Wansink: Evés ész nélkül



A hülyeség korában (gyk: jelenleg) a könyv címében foglalt megállapítás az emberiség gazdagabbik felének alapállapota. Ész nélkül eszik mindenki, mert megteheti, mert alkalom mindig adódik rá, mert elhiszik, hogy ez nekik jár és ez a dolgok/alkalmak normális menete, s teszik ezt úgy, hogy nem is sejtik, milyen mértékben vannak manipulálva. 

Tudom, Olvasó, te nem vagy ilyen. Te okosabb, megfontoltabb, iskolázottabb és tájékozottabb vagy annál, hogy akár egy falatnyi ételt is úgy vásárolj meg, hogy arról ne hoznál megfontolt döntést. Soha nem vettél magadhoz ételt vigasztalásképpen, soha nem etted magad degeszre karácsonykor, nem ittál sokat társaságban, sőt: egy dkg súlyfölösleged sincs. Ha véletlenül ezek egyike illene rád, akkor rossz hírem van: "terelnek, de vadul" (in memoriam Hofi Géza). 

A legkevésbé sem valóságtól elrugaszkodott dolgokról szól Brian Wansink könyve, ezt mindenki a saját bőrén is tapasztalta már, amikor megvett csak most 3 zacskó chipset akciósan, holott igazából egyet sem akart. Bele sem lehet gondolni, hogy mekkora pénzek mozognak az élelmiszeripar vonatkozó kutatásaiban, ha az amerikai hadsereg is pénzeli ezeket. Hogy miért? A válasz kézenfekvő: az éles helyzetben, gázolaj bűzében, porban fekve, véresen, közelharcban résztvevő katonáknak akkor is meg kell enniük 3-6000 kalóriát, és meg kell inniuk 4 liter folyadékot, ha a körülmények, mondjuk úgy: nem túl étvágygerjesztőek. Ezt okos rábeszéléssel nem lehet elérni, hiszen nem állhat egy kedvesnővér minden katona mellett a harctéren. Így marad a manipuláció, azaz az ételek és italok ízének, csomagolásának, illatának mesterségesen olyanná tétele, hogy a katona ne tudjon neki ellenállni, s a vérző hullák vagy robbanások közepette is enni, inni akarjon. Azt pedig nem hiszi senki (ugye, nem?), hogy ezeket az eredményeket nem alkalmazzák a különféle élelmiszeripari cégek.

Miért fontos ez az egyszeri, kissé elhízott fogyasztó számára? A válasz egyszerű: ha ismerjük ezeket a manipulációkat, illetve azokat a dolgokat, melyek hathatnak a fogyasztási szokásinkra, uralni, s így megváltoztatni is képesek vagyunk azokat. Kialakíthatunk a miénknél okosabb étkezési szokásokat a gyermekeinknél, vagy átfordíthatjuk azokat. Ha felismerjük, hogy az egy nap a szervezetünkbe bevitt élelmiszer húsz százalékát akár úgy el is hagyhatnánk, hogy az észrevétlen maradna számunkra, sokkal könnyebb lenne például uralni a testsúlyunkat, és sikerre vinni egy fogyókúrát. Sőt -istenbizony'-, de le tudnánk tolni a gyerek torkán a brokkolit. A férjén a salátát. A sajátunkon meg gyümölcstálat, igen, komolyan, csoki helyett

Egy szó, mint száz: ha ismerjük, megismerjük és felismerjük ezeket a szabályszerűségeket, azokat könnyen a magunk, s így az egészséges életmód szolgálatába állíthatjuk. Nem csak egy kínkeserves fogyókúra, hanem egy hosszú, egészséges élet erejéig.

Mindezek után kinek ajánlanám ezt a könyvet? Annak, akinek gyereke van,  vagy gyermekvállalást tervez, annak, akinek súlyfölöslege van, s annak is, aki ette már magát kidurranásig a nagyi töltött káposztájából. Szóval, tulajdonképpen mindenkinek.

Első mondat:
"Kivétel nélkül mindenkire igaz, hogy leginkább a környezete határozza meg, mennyit eszik." 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések