Jessica Gregson: Angyalcsinálók




Angyalcsináló. Milyen beszédes, rejtélyes, hátborzongató kifejezés ez a gyerekgyilkosokra! A gyerekgyilkosokra, és azokra a bábákra, akik végeztek magzatelhajtást is. A régi vidék Magyarországának egy olyan szeletébe enged bepillantást ez a kifejezés, ami titkokkal és átkokkal terhes, és a tudatlanság levegője hatja át. 

Az angyalcsináló tulajdonképpen boszorkány, amennyiben az egyház által helytelenített tevékenységet űz, méghozzá nő -gyakran autonóm nő- létére, egy patriarchális világban. Ne feledjük, akkoriban volt ez így, amikor a nőknek nehogy szavazati joguk nem volt, de tulajdonképpen abba sem lehetett túl sok beleszólásuk, hogy mihez kezdjenek az életükkel, kihez menjenek, mikor s hány gyereket szüljenek. A nőknek csak végzetük volt, a férfiaknak meg életük. 

Arany Sári, a füvesember árván maradt lánya, egy alföldi zsákfaluban él, a bába mellett dolgozik. Különc fajta, mindig is más volt, mint a többiek, nem csoda, hogy kiközösítettsége a másik, szintén periférián élő nő mellé sodorta. Nehéz dolog intelligens emberként, legfőképpen intelligens, olvasott nőként boldogulni egy olyan, szűk közösségben, ami egyszerű, de áthághatatlan  szabályok szerint működik és állatias undorral veti ki sorai közül a bármiben is különbözőt. Legfőképpen akkor, ha az az illető olyan tudással rendelkezik, amit irigyelni lehet tőle, amitől tartani lehet: az emberi sötétség kegyetlen dolgokra képes, ha falkában jár. 

Azonban, amikor beköszönt az első világháború és elviszik a férfiakat katonának, a közös sors, az egymásrautaltság érzése és a hirtelen jött szabálynélküliség összekovácsolja és egyben fel is szabadítja a nőket. Olyannyira, hogy amikor hadifogolytábor létesül a faluban, nem is kérdés, hogy az évek óta férfi nélkül hagyott parasztlányok és fiatal parasztasszonyok szinte egy emberként vetik magukat a vigasztalásra vágyó katonák karjaiba. Szerelmes szövődnek, szexuális kalandok sorjáznak, először titokban, majd egyre szabadabban. Hiszen a férfiak által felállított szabályokra, férfi híján, nincs, aki ügyeljen. 

Minden nőt más kerget az olasz hadifoglyok karjai közé: van, akik a vágy a gyengédség iránt, van, aki kalandot keres, de sokan a megmentőt látják ezekben a férfiakban. Valakit, aki -ellentétben a fronton harcoló férjükkel- végre nem lesz kegyetlen hozzájuk, aki kimenti őket a kegyetlen valóságból és elviszi, valahová messzire. A legjobb az lenne, ha ezek a férjek odavesznének a háborúban...

Ám nem vesznek oda, sőt. Sorra hazaszállingóznak, a foglyokat pedig elviszik. A szabad/szabados évek pedig nem múlnak el nyomtalanul. Az asszonyok megszokták már, hogy azt tesznek, amit csak akarnak, nincs, aki beleszól az életükbe, s nem kell elviselniük senki durvaságát vagy kegyetlenségét. Nem akarják már visszakapni a korábbi életüket. 

Így aztán a faluban sorra hullani kezdenek a férfiak, rejtélyes betegségekben, olyannyira, hogy a lépték már a hatóságok érdeklődését is felkelti. Vajon mi történhetett Falucskában?

Ez a könyv nem azért érdekes, mert olyan zseniálisan van megírva, azért sem, mert olyan tökéletesen ábrázolná a századelős zsákfalvak Magyarországát. Az író stílusa és az ábrázolás nagyvonalúsága ellenére elgondolkodtató darab, és ebben rejlik az erőssége. Számtalan kérdést fogalmaz meg az olvasó, vagy lát elrejtve a sorok között: feminizmusról, az ostobák kegyetlenségéről, a kirekesztettségről, a tudás értékéről egy férfivilágban, a nők jogairól, a fogamzásgátlásról, a választásokról és a tanulatlan nép csordaszelleméről. Sokkal inkább erős darab ez, semmint jó könyv. Tehát minden gondolkodó embernek olvasásra ajánlom! Ahogyan a -sejtésem szerint- könyv alapjául szolgáló, nagyrévi angyalcsinálók történetét is. 

Utoljára egy apró megjegyzés: nem annyira elveszett a könyv írója, mert voltak erőteljes villanásai. Amikor Arany Sárit megverte a vőlegénye, annyira jól ábrázolta a nyers brutalitást, a férfi lehetséges motivációit és a behódoló nő gondolatmenetét, hogy borsónyira szűkült a gyomrom a  tehetetlen dühtől. Vesztemre éjfél volt pont ekkor, de nem tudtam abbahagyni az olvasást, amíg nem történik valami, ugyanis nem lehetett itt, ezen a ponton konzerválni a helyzetet! Tűrhetetlen igazságtalansággal az ágyam mellett nem alhattam el. Azok a nők jártak a fejemben, akikkel beszélgetve az antropológus szerző megalkotta ezt a karaktert. Az menekült nők. Az áldozat nők. Ebben a férfivilágban.

Első mondat:
"Sosem válaszol, de azért én folyton beszélek hozzá."

Megjegyzések

  1. Az iro stilusa jo. Erdemes elolvasni az eredetit. Nagyon eros nyelvezete van.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Viki! Most olvastam el a könyvet, nagyon tetszik a véleményed, ugyanezeket éreztem én is. Valóban erős az általad említett rész, jól érzékelteti a megalázott, megvert nő érzelmeit, ami a végzetessé váló elhatározásához vezet. És ahogy sejtettem, megtörtént esetet dolgoz fel. Merem mondani,- bár nem ez a megfelelő szó rá,- hogy nagyon jó könyv, tehetséges az írónő.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések