Kitty Ferguson: Stephen Hawking élete és világa



Stephen Hawking hivatalos életrajzírójának könyve ez, mondhatnánk, ha létezne ez a titulus egyáltalán. Egy boldogabb korban talán. Mindenesetre ez a szerző az, aki immáron másodszor töltött el hosszabb a zseniális tudós társaságában, megkísérelve bemutatni és megmutatni az egyszerű halandóknak korunk egyik legnagyobb elméjének világát.

Életrajz, kórtörténet és kvantumfizikai értekezés egyben, ami azért valljuk be, elég merész vállalkozás. Ha abból indulunk ki, hogy a kvantumfizika valami olyasmi, amelyben tulajdonképpen sok tekintetben Einstein ellen dolgozunk, s azt is fejben tesszük, elképzelések és lila ködök alapján, nos, ember legyen a talpán, aki mindezt követni tudja. Legfőképpen úgy, hogy talán meg is lehet pontosan számolni azokat az embereket a bolygón, akik egyáltalán értik a relativitáselmélet atyjának teljes munkásságát. Itt pedig mindezt meghaladjuk, ízekre szedjük és sok ponton újraírjuk vagy cáfoljuk. Mégis van valami plusz a könyv tudományos fejezeteiben, ami miatt élek a gyanúperrel, hogy a szerző érti, legalább nagy vonalakban érti, amiről ír. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az olvasó megértse, miről is van szó tulajdonképpen. 

Valami egészen különleges, határok nélküli világról, ami egy nagyon is korlátok közé szorított ember elméjéből következik. Mint ismeretes, professzor Hawking az a tudós, aki az élete legnagyobb részét teljes mozdulatlanságban töltötte, beszélni is csak egy speciális eszköz segítségével képes. Az elméje azonban szabad, talán szabadabb, mint mindannyiunké. Paradox helyzet. Az ember, aki talán leginkább felelős azért, hogy kitágultak az emberi lét és gondolat határai, egy székhez van láncolva és mozdulatlanságra van ítélve. Mi több, évtizedek óta halottnak kellene lennie. A betegsége, egy váratlanul megjelent, aljas kór, aminek következtében minden, tudatosan mozgatható izma elsorvad az ebben szenvedőnek, majd többé nem képes irányítani azokat, hogy hamarosan fájdalmas, fulladásos halál vigye el az illetőt. Ehhez képest a Cambridge korábbi Lucas-professzora (kis kiegészítés: Sir Isaac Newton is e cím birtokosa volt a maga idejében), immár túl a hetvenen, többszörös nagyapaként, eddig is óriási hatást gyakorolt a tudomány fejlődésére, és még mindig aktív. Jelenleg az "Időfecsérlő szobában" dolgozik,  aminek persze hivatalos neve is van: Elméleti Kozmológiai központ.  Erre a váltásra azért volt szükség, mert a mindenkori Lucas-professzort 67 évesen nyugdíjazzák. 

Ő az az ember, aki megrengette a tudományt, talán azért, mert nem szűnt meg gyereknek lenni egy percre sem abban az értelemben, hogy soha nem szűnt meg rácsodálkozni a világra, nem fejezte be a miértek és a hogyanok feltevését, és soha nem hagyta abba a válaszok keresését. A természettudomány egyfajta sztárjának is tekinthető, amiben nyilván közre játszott a fizikai állapota is. Hiszen erre az ellentmondásra, ami a teste és az elméje között feszül, mindenki felkapja a fejét. 

Booklány szerint aki keresztül ment mindazon, amin Stephen Hawking, és mindezzel együtt képes volt ilyen kivételes életművet alkotni, a legnagyobb tiszteletre érdemes. Ennek pedig úgy adhatjuk leginkább tanújelét, ha olvassuk a könyveit, meghallgatjuk az előadásait, megnézzük a sorozatát a tévében. Ez a minimum,  amit megtehetünk, csak épülésünkre szolgál.

Első mondat:
"Az angliai Cambridge központjában van néhány keskeny utcácska,  amelyet látszólag nem érintett meg a huszadik, huszonegyedik század."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések