Csepeli György: A hatalom anatómiája



Figyelem, rendhagyó könyv következik! Nem lehettek ehhez hozzászokva nálam, Olvasók. A Booklány szereti... eddig méltatlanul hanyagolta ezeket a munkákat, pedig olvasásra igencsak érdemesek. Nem csak a vonatkozó szakos hallgatók körében.

Ó, igen, tényleg elolvastam. Hobbiból. Ez van :)

Legfőképpen azért, mert a dolgok működésének keresése lesz a vesztem. Tudnom kell, hogyan működik, milyen elvek alapján, mekkora a rugalmassága és mik a főbb mozgatórugók. Csepeli Györgyben is érzek egyfajta hasonló vágyat, ha megengedi nekem a professzor úr ezt az összehasonlítást. A politikus szellemeket mindig hajtja a megismerés vágya. A megismerésé és a kiismerésé. Tudni a választ a miértekre, hogy túl nagy meglepetés ne érje az embert, sokkal inkább aha-élményben legyen része.

Végső soron a politika irányít körülöttünk mindent. Javarészt ez irányítja azt a világot, amiben leéljük az életünket, így legalább annyira fontos ismernünk a működését, mint a földművesnek a Nap állását. A politika pedig a hatalom megszerzésének és megtartásának a művészete. Így jutunk el az A hatalom anatómiájához, ami egy igazi csemege. Műfaji határokat feszeget, ha egyáltalán beilleszthető bárhová a kötet valamely tudományág égisze alá.

Most kihagynám a szakmai, álszakmai elemzéseket, ezekből -egyikből s a másikból is- lehet olvasni eleget a kötettel kapcsolatosan. Inkább azt írom csak, hogy többeknek el kellene olvasni ezt a könyvet, és nem azért, mert választási év jön. Esetleg pont azért. De legfőképpen amiatt, mert kell, hogy ennyi tudásszomjunk legyen, kell, hogy hajtson minket a megismerés vágya, kell, hogy ne csak könnyen irányítható bábok legyünk egy olcsó, kisvárosi marionettes kezében. Meg kell ismernünk a világot, amiben élünk, fel kell fedeznünk a viselt dolgait úgy, mint a nagy felfedezőknek annak idején, akik elindultak hajóval át az óceánon vagy fölfelé a magas hegyre. Nem sok fehér foltot hagytak mára nekünk a természetben, minden lefotózva, feltérképezve, internetre feltöltve, ezer szemszögből. Azonban a "csinált világunk" szabályait mindenkinek magának kell megismernie. Nem csak a pártost, sőt, legfőképpen nem azt. Az objektív szabályokat kell kiismerni, tudni, hogy melyik gesztus mit jelent s miből következik, hová vezet. Akkor kevésbé tudnának tömegeket elvarázsolni a kültelki Brokát Bébik, a maguk olcsó, műanyagflitteres, közönséges eszközeikkel. 

Nem is szólva arról, hogy ha már odakint nem hagytak nekünk felfedezni valót a nagy elődök, talán szétnézhetnénk kicsit idebent: a magunk fejében. Itt mindig vár valami újdonság, itt biztos, hogy akad egy újabb fehér folt. 

Egy szó, mint száz, drága feleim: ki a komfortzónából! Néha olyan jól eső érzés ilyesmin elgondolkodni kicsit.

Első mondat:
"Az ember számára nincs érdekesebb, mint az ember."


Megjegyzések

  1. Csepeli tanár úr nem buta ember - ez bármelyik könyvéből kiderül - mégis elkövette azt az orbitális butaságot, hogy egy szomorú időszakban (Magyarországon ilyenből sajnos elég sok akad...) konkrétan pozíciót vállalt a hatalomban. Nem szép emlék ez se neki, se nekünk - de azért az emlékezet szelektív még a nagy embereknél is, úgy látszik... Egy késöbbi interjúban politikai munkásságának summáját abban jelölte meg, hogy meg akarta tanítani a népet arra, hogyan teremthet a számítógép segítségével munkát saját maga számára bárki.
    Hát ezt én inkább nem kommentálnám, csak annyit jegyeznék meg halkan, hogy ha valaki alkotó értelmiségi létére hagyta magát kompromittálni a hatalom által, akkor legalább utólag ne próbálja ezt a gyengeségét íly színvonaltalanul megmagyarázni.
    Ha viszont ragaszkodik ahhoz, hogy ő minden körülmények között jó fej volt, azzal igen sokat árt könyvei hitelének.
    Ede voltam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Ede, sejtettem, hogy benézel :)
      Érdekes, amit írsz, igazságod is lehet... Másfelől viszont nekem bevallom, eszembe sem jutott, hogy mosakodásféle lenne ez a könyv, vagy valami olyasminek a része. Igyekszem, bár nem mindig sikerül (tudod, Esterházy, de ő az egyetlen, ám bevallott kivételem) elválasztani az olvasott könyvet az író személyétől. Lehet, hogy hiba, hiszen hogyan értékelhetők helyesen a diktátorok könyvei a tevékenységük nélkül..?
      De mentségemre szolgáljon, hogy viszonylag kevés diktátor könyvét értékelem :)

      Önmagában nekem ez a könyv -és csak a könyv- nagyon rendben volt. Minden egyébről meg órákig is tudnék vitatkozni és még imádnám is :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések