C. Atkinson-C. France-M. Mayhew: Szószok nagykönyve



Azért szeretem az ilyen könyveket, mert mániákus vagyok. Tagadhatatlanul elveszett lélek a gasztronómia földjén, ahol akkor is jó enni, inni, főzni, befőzni, ha éppen az nem divat. Istenem, most éppen az, de tehetek én erről? Ugye, hogy nem :)

A magyar konyha sok dologra büszke lehet, de a szószok, salsák, öntetek és pácok sajnos nem tartoznak ezek közé. Jók vagyunk cukrászhagyományokban (mit jók, különlegesek), a paraszti konyhánk is ígéretes, egyes befőzőtechnikáink sem rosszak, de itt ki is merül a felsorolás. Az ünnepi étkezés vagy a szószok megtervezése valahogy eltűnt a sorból, talán soha nem is volt ott. Mindezekben a francia hagyományokat követte az étkezési kultúránk, némi angolszász beütéssel s mindezek az úri világgal eltűntek. Sajnos. Így kellenek nekünk ezek a kiadványok, mint a víz a sivatagba. Különösképp, ha ilyen szépek. Csodás, kemény fedeles, kötött, színes-szagos szakácskönyv ez, sok száz oldallal bolondítva meg az egyszeri szerencsést.

Le sem tagadhatná, hogy angolszász kiadvány, a felépítés, a tematika, a néha túl alapos konyhatechnikai  leírások mind-mind erről árulkodnak. Azonban ez kifejezetten szerencsés lehet a témában kevésbé jártasok számára. Egészen alulról építkező kiadvány, amiben nem csak kiváló receptek, hanem alapos technológiai leírások is szerepelnek. A gasztroguruk számára pedig gondolatébresztőnek lehet jó, akár az ebéd feljavításáról, akár egy olyan ételsor összeállításáról van szó, amivel el lehet kápráztatni a vacsoravendégeket. Tudod, Olvasó, olyan ételsorra gondolok, amit ti természetesen mindig fogyasztotok, amit csak úgy, hirtelenjében dobtál össze ;)

Booklány személyes kedvencei a relishek voltak, azokban lakik vagy ezer íz. No meg, természetesen a kiválóan működő ketchup-recept. Hátha rájönnek végre egyre többen, hogy   nem feltétlenül étel az, ami műanyag flakonból származik, de az sem atomfizika, ha valódi ételt eszünk. Tudom, unalmas folyton ezt olvasni, de ez az igazság. Sőt, akkor is igaz lesz még, ha elmúlik ez a főzés-divat, ami jelenleg is tombol. 

De vissza a könyvhöz: egyetlen apró, ici-pici hibát találtam csak, ami valószínűleg senkit nem zavar (rajtam kívül). Mégpedig az, hogy a 'palacsinta narancsöntettel' című receptet miért nem lehet a maga becsületes nevén, crepe Suzette-nek hívni? Megérdemli ez a kiváló desszert, hogy mindenki megjegyezze a nevét. Az olvasó pedig jegyezze meg a címet: Szószok Nagykönyve. Ha ezer éve főzöl, azért, ha kezdő vagy, akkor pedig azért. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések