Gerald Seymour: Tagadható halál



Ha arra kérne valaki, hogy vérbeli pasikönyvet ajánljak neki, akkor Gerald Seymour Tagadható halálát mondanám. Ebben aztán a szikrája sincs semmi nőiesnek, sem a témája, sem a felépítése, sem a logikája nem feminin. Ízig-vérig áthatja tesztoszteron, egy ügyes macsó a regény, abból a keményen dolgozó, kérges tenyerű, szikár fajtából. Még a szereplők között is csak alárendelt szerepet játszik az a néhány nő, aki egyáltalán belekerült: titkárnők, feleségek főleg. Megjelenik ugyan egy ügynöknő is, de mellékszereplőként és valljuk be őszintén, csak azért, hogy villámszexet folytasson az  egyik főhőssel. 

Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy ennél precízebb, logikusan kidolgozottabb regényt már régen olvastam. A cselekmény új szálait ott szövi Seymour a történetbe, ahol az feltétlenül szükségessé válik és el is varrja azokat, amikor kell, hiánytalanul. A történetnek keretet egy temetés ad, pontosabban a temetések szokott helyszíne. Az az angliai kisváros, ahol katonai tiszteletadással, gyászmenet után temetik el azokat a katonákat, akik hősi halált haltak Iránban. Azokat a fiatalokat, akik harcolni mentek, majd egy pokolgép szaggatta őket cafatokra. Ezeknek az egyre tökéletesedő pokolgépeknek a tervezője az Első Számú Célpont. A Mérnök, katonai zsargonban Bravó az, aki egy személyben felelőssé tehető ezekért a halálokért, így meg kell halnia. Egy precízen kidolgozott, több hónapon át zajló, nemzetközi akció keretein belül, ám tagadhatóan. Tiszta Mission impossible: ha lebuksz, ott maradsz, nem tudunk megmenteni. Ezzel a kellemes útravalóval dobnak át az iraki határon két "önkéntest" Iránba, azzal a feladattal, hogy valahogy derítsék ki, hol lehet levadászni a Mérnököt. Ugyanis a felesége gyógykezelése miatt elutaznak majd az országból, valahová, valamikor. A mindennél értékesebb információ megszerzésével két olyan embert bíznak meg, akik egyrészt nem ismerik egymást, másrészt a tűz és víz ellentétpárja festi le leginkább a jellembeli különbségüket. 

Róka és Borz eléggé szokatlan párost alkotnak. Róka egy kiválóan képzett veterán katona, aki kissé elpuhult az utóbbi évek során, hiszen főként előadásokat tart, nagy sikerrel persze, s ennek megfelelően lett a tapasztalatánál nagyobb az egója. Borz pedig egy fiatal, nem túl okos rendőr, a végrehajtó fajtából. Ők ketten merülnek nyakig egy ellenséges ország mocsarában, hogy titkos megfigyeléssel hozzájussanak a mindennél értékesebb információhoz. Nem tudják, meddig kell egymás testszagát szagolniuk és egymástól harminc centire vizelniük, miközben egymás idegeire mennek. Csak az biztos, hogy amint megszerzik, amiért jöttek, nemzetközi szinten lendülnek mozgásba a szálak, érintve Izraelt, az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát is. Meg persze nem ártana túlélniük és elérni az iraki határt, mert csak ott számíthatnak segítségre.

Az író kivételes precizitással vázolja az eseményeket és azok hatásait a lapokon. Nem csak a konspiráció rajzolódik ki világosan, hanem az is, hogy mindez milyen hatással van az emberi testre és pszichére is. Kíméletlen és kérlelhetetlen, néhol nagyon naturális könyv, de vérprofi, ahogy mondani szokás.

Mégis több, mint egy nagyszerűen megrajzolt izgalmas történet. Kiváló képet fest az összes felmerülhető erkölcsi kérdésről; a gyilkosság és a jótétemény között elmosódó határokat feszegeti, jogokat és kötelességeket ütköztet szuverenitással és demokráciafelfogással.

Mindent hoz, amit a férfiassághoz társítunk: csiszolt logikát, okos döntéseket, izgalmas történetet, hevenyészve felrajzolt karaktereket, haszonelvűséget és csak a szükséges mértékben megjelenő érzelmeket, no meg a kemény munkát. Booklány véleménye szerint a mindezekkel felvértezett könyv remek, az ezen tulajdonságokkal bíró ember pedig nem feltétlenül pasi, hanem inkább egy okos ember.

Első mondat:
"Megkondult a harang."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések