Juan Pujol Garcia-Nigel West: A kém neve Garbo



No nézd csak, egy valódi kémtörténet! Ilyen azért nem mindennapi falat, még Booklánynak sem. A történet arról az emberről szól, "aki orránál fogva vezette a Harmadik Birodalmat", egészen pontosan brit és német kettős ügynökként szerepe volt abban is, hogy a normandiai partraszállást ne tudja meghiúsítani a náci hadvezetés. Talán az egész D-nap nem történt volna meg vagy nem lenne a második világháború sikertörténete... 

Persze, történelmileg nem ismert a 'mi lett volna, ha...', mint meghatározás. Számomra pedig nem volt ismerős ez a történet, annak ellenére, hogy a maga idejében nagy nemzetközi sajtóvisszhangra talált. Garbo (a szövetségeseknek), azaz Arabel (a németeknek), alias Juan Pujol Garcia volt az a kém, aki, miután végrehajtotta mesteri hadműveleteit, a háború után szőrén-szálán eltűnt. Megrendezte saját halálát, majd Dél-Amerikában telepedett lett. Egy Nigel West nevű újságírónak pedig tizenöt év kemény munkájába került, hogy megtalálja. 

Ez a könyv a kettejük közös munkája. Egyes fejezeteket maga Garbo írt, ami nagyszerű húzás volt az újságírótól. Semmi nem festhet hitelesebb képet egy ember személyiségéről, ahogyan mesél az életéről. Már az első oldalakat olvasva kiviláglik, mennyire intelligens elméről van szó. Ez az intelligens elme pedig neveltetésével indokolja azt, ami lett belőle. Így ír a háborús szerepvállalásának okairól:

"Soha nem viseltettem és most sem viseltetek semmiféle ellenszenvvel a német nép iránt. Valójában mindig csodáltam az iparukat és a hagyománytiszteletüket. Súlyos vereséget szenvedtek  1918-ban és senki nem nyújtott nekik segítő kezet. Mélyen megalázták őket, és senkire sem támaszkodhattak a bajban. Ezen a ponton, ebben a döntő pillanatban, mikor a megértés hiánya miatt, a szomszédok részéről kisemmizve, lenézve és megbántva magukra maradtak, akkor színre lépett egy ambiciózus és kegyetlen ember - egy mániákus, embertelen disznó-, és üres szólamaival megszédítette őket. A porosz hadsereg erejére és a német nép nagyságára hivatkozva elhitette velük a hihetetlent, az irracionálist, a valószínűtlent, a lehetetlent és az elfogadhatatlant.... Az emberiségnek nem szabad eltűrnie az ilyen sátán tündöklést. Nekem sem. Ezért harcoltam az igazságtalanság és a gonoszság ellen a rendelkezésemre álló eszközökkel."

Pontos, tiszta, precíz és higgadt szavak, valószínűleg ilyen volt ez a kiváló ember is. Bevallom, ittam minden sorát, habzsoltam a gondolatait, mint egy éhező. Ebből a szemszögből, ilyen közelről még soha, senki nem beszélt nekem ezekről az eseményekről. Mintha én magam beszélgettem volna  egy valódi kémmel. Nem tudott eleget mesélni, nem volt egy fölösleges szava sem. Kicsit beleláttam az elméje működésébe a stílusán keresztül, beszédes volt, hogy mit emelt ki, melyek a súlyozott pontok és milyen logikát követett a gondolatmenete. Nem csodálom, hogy képes volt megtéveszteni mindenkit, több szempontból is átlagon felüli embernek képe rajzolódik ki a sorok között. 

A hab a torán pedig, hogy valódi MI5 dokumentumok olvashatók a könyvben a korszakból és Garbo tevékenységéről. A jelentéseket olvasva pedig az a roppant cizellált indulatszó visszhangzott a fejemben, miszerint "azta'" :) Micsoda történet, micsoda élet, milyen lélekjelenlét, erkölcsi tartás, higgadtság, logika, profizmus...! Az élet valóban sokkal jobb meseíró az álomgyárnál.

Első mondat:
"1984-ben, május vége felé egy csoport nyugalomba vonult titkosszolgálati tiszt gyülekezett a Különleges Erők Klubjának társalgójában Londonban, hogy egy olyan hírszerzővel találkozzanak, aki a jelentések szerint 1959-ben már meghalt."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések