Máté Angi: Az emlékfoltozók



Kicsit pirulva vallok most be valamit: amióta ezt a könyvet először megpillantottam, azóta ül a lelkemen valamiféle varázslat. Minden este, valahányszor elmentem mellette, a kezembe fogtam nézegettem, simogattam, mint egy gyerek, a számára különlegesen becses csodát. Egy kicsit gyerek lettem újra. 

A szezon legszebb kiállítású könyve az Az emlékfoltozók. A tartalom, a forma és külcsín olyan tökéletes egységet alkot benne, ami nagyon ritka madár. Egyszerűen tökéletes. Rofusz Kinga egy csodát álmodott papírra, amikor megrajzolta a tündérrigólányokat és a az ő kis világukat. Mintha beférkőzött volna az egyetemes emberi szívbe, lélekbe és rezdüléseket, érzéseket, érzületeket rajzolt meg. Sokkal többet tett annál, ami egy illusztrátor feladata; ábrázolásai saját jogon, önálló, társ-szereplőként állnak a kötetben, a mese mellett.

A mese pedig... csodás kis történet, történetfüzér. Gyerekeknek szól persze, de pont ugyanannyira a felnőtteknek is. Az érzések ezernyi rétegével játszanak ezek az apró, mese-balladák. (van ilyen műfaj egyáltalán?)  Beférkőznek a szívbe, a lélekbe, ködösen derengő félmosolyt csalnak az arcokra, s miközben megfoltozzák a roller vagy a kisfiú emlékeit, előhívják az olvasó emlékfoszlányait. Ízeket, illatokat, villanásnyi mozdulatokat és betakargatnak, elringatnak, mint egy meleg dunyha és egy szerető kéz ringatása. 

Újra és újra elő fogom ezt a csodát venni, azt hiszem, minden évben akkor, amikor olyan ősz lesz, hogy reggelente már a hideg is kötött szvetterben ül a kerítésre... 

Első mondat:
"Volt egyszer két tündér, de mondhatnám azt is, hogy két rigó, de még azt is, hogy két kislány, én nem tudom megmondani, melyik, mert mindháromra hasonlítottak: hajnalonta nyitott ablakaik párkányán ülve fütyörésztek, mint a rigók,  hálóingben lógatták a lábuk, mint valami unatkozó tündérek, az egyik olyan szőke kislány, akárha fején limonádét hordana, a másik mint egy faodú, olyan barna."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések