Horváth Péter: Dzsorden


Mintha egy filmet néznék, amit akarok is és nem is, mintha valami húzna, bele, a történetbe, mintha ez lenne a valóság, mert talán (?) az is. Nem, nem igaz, hogy a valósághoz való minden esetleges hasonlóság a véletlen műve... Welcome to the Nagy Magyar Rögvalóság!

Nem tudom, mi az erősebb szál a könyvben: az önmagát kereső, bizonytalan identitású kamaszfiú belső harca, vagy az ő külvilággal folytatott küzdelme. Adott ez a srác, Dzsorden, azaz Jordán Jordán, akinek anyja szép volt és kikapós, no meg cigány, az apja pedig valószínűleg egy Taszáron szolgált amerikai fekete katona. Vagy svéd. Esetleg. A katona hazament, a cigánylány meg belehalt a szülésbe és itt maradt ez a fiú, aki se magyar, se cigány, se fekete, se semmi, csak egy árva a putrisorról. Nem elég jó senkinek, akkor sem, ha már túl jó mindenkinek. Esélye sincs emberré válni ebben az országban, ebben a közegben. Hiába tör ki az intézetből, hiába kerül elitiskolába ösztöndíjjal, hiába igyekszik, ő csak egy cigány marad, aki talán még fekete is. Minden, ami egy átlagos színű kamasztól normális vagy talán túl jó is, az tőle, általa, azonnal gyanússá válik.

Közben persze ő csak tanulni akar, hogy beszéljen angolul, hogy legyen pénze kiutazni az Usába és megkeresni az apját. Meg szerelmes akar lenni, élni, mint mindenki más. Identitást keresni, talajt a lába alá, hogy végre pontosan tudja: ki ő valójában és végre el is felejthesse azt. Levetni végre a stigmát, meglelni a gyökeret és szárnyra kelni ugyanabban a pillanatban.

Az élet viszont nem ilyen egyszerű. Soha nem az. A sorsközösség nem elég indok az empátiára, a közös múlt semmire sem kötelez. Az élet már csak ilyen. Ezer és egy gondolatom támadt olvasás közben, melyek közül a legfontosabb: hogyan tud egy ilyen rövidke regény egyszerre mesélni lélektanról és történelemről, kollektív tudatról és szociológiáról, néprajzról és közbeszédről, politikáról és szerelemről, kegyetlenségről és mocsokról, mindenről, ami számít, ami igazán számít?

Remek könyv, nagyszerű, gondolatébresztő, felkavaró könyv. Welcome to the Nagy Magyar Rögvalóság!

Első mondat:
"Három napja zuhogott."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések