Murakami Rjú: Casting


Ez a könyv mennyire ízig-vérig japán! Nagyon. Ha amerikai lenne, az ötvenedik oldal környékén folyna a vér, egészen a végéig. Ők mindig elsietik a dolgokat, az azonnali, olcsó hatásvadászattal operálnak. Ellenben a japán szerzők nagyon értik, hogyan kell úgy elhúzni a történetet, hogy alábbhagyjon a gyanakvásod. S abban a pillanatban, amikor már nem rettegsz minden lapozásnál attól, hogy eléd toppan valami szörnyűség a következő lapon, amikor már meggyőződtél arról, hogy nem fog semmi sem történni, akkor vágja az arcodba a történet a legrosszabb rémálmodat.

Persze, sokkal több ez a könyv, mint egy thriller. Okos gondolatok vannak benne, csiszolt elme vetette papírra a sorokat, az tisztán látszik. Ahogyan a filmes tapasztalat is. Pergő, jól megmunkált, képszerű jelenetek követik egymást, melyek egyetlen pillanatra sem mennek a gondolatok rovására. 

"Csak éppenséggel úgy látom, hogy kevés dolog ad olyan önbizalmat valakinek, mint a klasszikus műveltség. Egy önbizalom nélküli ember képtelen a függetlenségre, a partneredtől való függés viszont mindig boldogtalansággal végződik. Mindig."

A történet szerint Aojama egy középkorú özvegy, feleségét néhány éve ragadta el a rák. A kamasz fiával él, hétköznapi, többé-kevésbé magányos életet. Azonban, amikor már a fia is forszírozni kezdi, hogy miért nem keres párt magának, döntésre jut. Egy barátjával  castingot szerveznek, egy soha el nem készülő filmhez, hogy megtalálják a legmegfelelőbb második feleséget. A tökéletesnél is jobb nő hamarosan be is fut, s már csak azt kellene eldönteni, hogy szent-e vagy ő a megtestesült gonosz...?

Végig szórakoztató könyv, az olvasót egy pillanatra nem engedi ki a markából, elaltat, elringat, méla, szürke ködbe burkol, hogy aztán gyomorszájon rúgjon. Ám teszi azt is tökéletesen, csiszoltan, precízen. El kell olvasnod. Bízz bennem!

Első mondat:
"-Miért nem keresel végre egy új feleséget, papa?"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések