Varga Gábor: Desszertszerelem



Avagy sütni bárki tud! Milyen igaz (lehetne) a könyv alcíme... de sajnos nem az. Pedig olyan országban élünk, ami, ha valamire, akkor a cukrászhagyományaira igazán büszke lehet. Viszont magam is tapasztalom, hogy a tudás -ha úgy tetszik, nagyanyáink tudása-, elveszett valahol a valóvilág és a teszkó között. Eltűnt az érzet a kézből, hogy milyen tapintása van a kalácstésztának, a szemből a mérték, hogy mennyi vaj (!) kell hozzá és a műanyag vaníliás cukrok korában ki használ bourbon vaníliát?

Amikor az előző könyvről -a Gurmandiáról- írtam, akkor siettem leszögezni, hogy az egy hiánypótló írás, ami végre összefoglalja a lángos, a tejbegríz és az ischler (nem pedig az annak csúfolt tárgy) elkészítésének titkait és burgonyás vagy túrós pogácsát is segít készíteni annak, aki szeretne, de soha nem tudott. Hiszen ott is eltűnt a tudás, felszívódott. 

Ékes bizonyítéka ennek a Desszertszerelem című kötet is. Varga Gábor kiváló érzékkel érzett rá, hogy mi a legnagyobb probléma manapság: az embereknek kezd újra igénye lenni a valódi ízekre, a rafinált cukrászsüteményekre vagy házi csodákra, de az alapok hiányoznak, még mindig. Nem várható el egy főzött sárgakrém készítése valakitől itiner nélkül, ha nem tudja, mi az, hogy fölfuttatni az élesztőt vagy a habot középkeményre verni, esetleg, hogy mi a linzer tésztájának a titka. Ebben a szakácskönyvben az itiner szerepét a kiváló fázisfotók töltik be. Eloszlatnak minden félreértést akörül, hogy pontosan mit is kell csinálnia az egyszeri háziasszonynak vagy tulajdonképpen hogy is néz ki ez a krém...? 

Namármost, a könyv valami gyönyörű-megint. Nagyon tetszik az az igényesség, amivel összeállította a szerző kötetet, a legapróbb részletekre is ügyelve. Valóban olyan munka született, ami az abszolút kezdők számára is átlátható és gyors sikerélménnyel kecsegtet, de a rutinos háziasszonyoknak vagy azoknak, akiknek ez a hobbijuk, képes új ötleteket adni. Teszik, hogy megpróbálja eloszlatni a zsigeri félelmeket és kísérletezésre, a merevség levetésére biztat. Hiszen a sütés tulajdonképpen jó móka, alkotói tevékenység, aminek az eredménye ráadásul azonnali jutalommal kecsegtet. Különösen az olyan, szellemi munkát végzők számára, mint Booklány, kifejezetten jó érzés kikapcsolódásképpen valamit készíteni, ami kézzel fogható, ami megadja az alkotás örömét. És betölti a jutalom funkcióját is, természetesen :)

A receptek egy része ismerős volt számomra, így bizton állíthatom, hogy működnek. Ami új, az pedig azért működik, mert Varga Gábor könyveibe slendriánság -tapasztalatom szerint- még nem csúszott be soha. A datolyapuding whisky-öntettel pedig hatalmas ötlet, egyszerűen imádom! Ahogy a körtés-kéksajtos crumble-t és a (végre) nem száraz sacher-tortáét is. 

Nem sznob szakácskönyv, kiválóan megfér a bonyolult receptekkel a knédli és a sós perec, remek elegyet alkotnak. Azt pedig, hogy végre, valaki elővette a financier-t, külön köszönöm. 

Lesz még harmadik könyv is, mert lennie kell. Ugyanis az elsőben a valódi ischler és beigli receptje szerepelt, ebben a linzeré, eloszlatván a félreértéseket ezek körül, viszont szükség lenne arra, hogy az eredeti gerbeaud receptjét is közzé tegye valahára valaki. Ahány elrontott, száraz, gerbeaudnak csúfolt valami van kis hazánk magánkonyháin, sőt a cukrászdákban is időnként... pont ideje lenne ezekkel egy könyvben is leszámolni. Ez a feladat még Varga Gáborra vár. Igaz, már így is beírta magát a magyar gasztro-szerzők aranykönyvébe, ezen a túlterhelt piacon. Végre elválni látszik az ocsú a búzától ezen a fronton is. Ideje volt. 

Első mondat:
"Pár évvel ezelőtt, mikor megjelent az első könyvem, még arról írtam az előszóban, hogy sok cukrászda van, de én keveset tartok ezek közül jónak, ezért fogtam a könyv megírásába."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések