Ulrike Hartmann: Anyának lenni és nem görcsölni



Biztosan jól működik az a világ, ahol az anyákat elidegenítik a saját magzatuktól és az anyaságtól? Ezt a nem könnyű kérdéskört boncolgatja ez a könyv, de korántsem egy szakember távolságtartásával. Ulrike Hartmann egy két gyermekes anya, aki a saját bőrén megtapasztalt, olykor abszurd élményeken keresztül próbálja meg feldolgozni az "anyabűntudat" egyes fázisait, a teherbeeséstől a gyerek iskolás koráig.

Hogy mi is az az anyabűntudat? Az az érzés, ami éjjel-nappal elkíséri a várandós nőket és a szüléstől sem múlik el. Honnan tudod, hogy elkaptad az anyabűntudatot? Ha arra gondolsz, hogy valamit biztosan nem csinálsz jól, ha rossz anyának érzed magad vagy felemészt a bizonytalanság, akkor bizony megkaptad.

Ez az az érzés, amire alapozva bármit el lehet hitetni és bármit meg is lehet vetetni egy anyával, legyen az fölösleges tanfolyam (angol szakkör hat hónapos korban?!) vagy a negyvenkettedik fölösleges tárgy. Ennek az érzésnek a feldolgozásában, de legalábbis a helyén kezelésében próbál segíteni egy koránt sem tökéletes anya a szintén földi halandó sorstársainak.

Ebben a teljesítményorientált világban két dolog biztos: ha anya vagy, akkor valamit nem csinálsz elég jól és mindenért te vagy a hibás. Legyen az egy lassú sor a közértben, egy nagyobb zaj a kávézóban vagy egy spontán kis kakaskodás a homokozóban. A te hibád, hiszen te vagy az anyja. Nem lehet könnyű ezt feldolgozni.

A legérdekesebb azonban az a rész, amiben azt boncolgatja, hogy ebben a modern világban, a szűrések és terhességi vizsgálatok korában talán átesünk a ló túlsó oldalára. Nincs már meg az ösztönös befelé fordulása a terhes nőknek, nincs nyugalom, ábrándozás vagy egyre kevéssé, azonban vannak vizsgálatok, ultrahang, 4D-s babamozi és rettegés a rendellenességektől, bajoktól. A problémák elkerülésére való törekvés és a tökéletesség kétségbeesett hajszolása már most, ebben a korai szakaszban is olyan erős, hogy az, aki kicsit is bizonytalan, folyamatos rettegésben töltheti azt a bizonyos 9 hónapot ahelyett, hogy ellazulna, átlényegülne anyává. 

Amikor pedig megszületik a gyerek, akkor őt is elragadja az ár: nem érdem, ha egy kisgyerek játszik és felfedezi a világot, minden pillanatban "játszva kell tanulnia", mint egy kis zseninek. A szülők nem nevelgetik a kicsit, hanem "fejlesztik". Csak tudnám, hogy ebből a rengeteg túlfejlesztett einsteinpalántából hogyan lesz húsz év múlva teljesen középszerű, átlagos ember...

Egy kicsivel több ösztönt és érzést, a számítás és az értelem helyett, ha szabad kérnem! Bizonyos állapotokban nem baj, sőt, előny, ha az érzéseket engedjük előtérbe és bizony, a várandósság egy ilyen bizonyos állapot.

Sok bizonytalan kismama kísérője lesz ez a kötet, ebben biztos vagyok. Empátiája és humora sokakat átsegíthet a félelem első fázisain és megnyugtathatja a bizonytalan anyákat, hogy nincsenek egyedül. Ez pedig sokszor a legtöbb, amit ezek a nők kaphatnak. 

Első mondat:
"Mikor terhes lettem, rögtön szakemberhez fordultam, és azonnal falni kezdtem a szakirodalmat."

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések