Benyák Zoltán: Ars Fatalis



Ez a könyv rendhagyó módon került hozzám. Az író, Benyák Zoltán keresett meg, hogy szívesen dedikálna nekem egy példányt, így kifejthetem róla magvas és roppant magasröptű gondolataimat :) A könyvet megkaptam, elolvastam, a beleírt kedves szavakat pedig ezúton is köszönöm.

Ars Fatalis-A végzet játszmája, furcsa könyv. Több van benne, mint elsőre sejteti ez a kissé nyomasztóra sikerült borító. Ez is egy olyan könyv, amiben nem a főszereplő cselekedetei a lényegesek, hanem a történések körülményei, a mögöttük rejlő jelentéstartalom. 

Itt ez a főszereplő, Anton Pal, akinek nem tetszett a neve. Sajnálom, nem tudtam vele valamiért megbarátkozni, egészen a végéig. Igaz, nem az én hősöm, így nem az én dolgom elnevezni. Nos, ez az ember egy világcsavargó, egy valódi utazó, egy vándor- csavargó a szó rejtői értelmében. Ott alszik, ahol leli az est, dolgozik, ahol szeretne, továbbáll, ha már húzza  a végtelen. Egy valódi hobó, nem más, hazája az egész világ, menekülése végtelen. Sorsa fonala összeakad egy lányéval, akivel két éve óta kerülgetik egymást a világ különféle tájain, hogy aztán örökre megváltoztassanak mindent. Olyan ismereteket ad át a lány Palnak, amiket álmában sem hitt volna el vagy akkor sem hitte volna valóságosnak. A történések, a világ mögött húzódó csodákról, összefüggésekről, fantasztikumról, ami minden mögött megbújik. Hatalmas erejű üveggolyó, sorskönyvek, emberi emlékeket jéglapokon gyűjtögető ember-ez utóbbi figura volt a kedvencem. Az ő karaktere volt a legügyesebben megrajzolva, hevenyészett, de tökéletes mozdulatokkal.

Volt valami ebben a könyvben, ami magával ragadott. Tagadhatatlanul csiszolni kell meg az író stílusán, de jóval túl van már "csiszolatlan gyémánt"-koron. Majdnem kész, a szó Eco-i értelmében. Ám a könyv, ezzel együtt vagy ennek ellenére is tudta azt, amit csak a jó könyvek: vonzani. Nem hagyott nyugodni, olvasni kellett, nem lehetett félretenni, mert beférkőzött a gondolataimba.

Engem megmagyarázhatatlan módon Neil Gaiman egy könyvére, jelesül az 'Amerikai istenekre' emlékeztetett, arról a könyvről írtam is a blogon korábban. Nem a stílusa, nem a történet, hanem az alapvetés. Az elfeledett, a mögöttes, az észre nem vett volt fontos abban is.

Zoltán szerint magától akart kitüremkedni a világ e szeletébe ez a történet. Az ilyen történeteket tényleg nem szabad veszni hagyni, papíron a helyük.

Első mondat:
"Anton Pal sosem kereste a csodát, de úgy gondolta, ha mégis rátalál, akkor az Isztambulban fog bekövetkezni."

Megjegyzések

  1. Felkeltettétek a kíváncsiságomat... Egy adandó alkalommal meginterjúvolnám a szerzőt (a rádiós irodalmi műsoromban), persze addig illene elolvasnom a könyvet is. Ha ezt a feltételt teljesítettem, jelentkezek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy hatott, amit írtam :)
      Kérlek, majd írj pár sort, hogy mit gondolsz a könyvről! Mindig érdekelnek mások gondolatai... új ember, új szemszög...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések